A Dózsa György úton álló lakóház 1820-ban épült népi klasszicista stílusban. A földszintes, véggel az utcára néző épület náddal fedett. A nyeregtető gerincén három sor cserép védi a nádtetőt, A zömök téglaépítmény az egykori szabadkéményes tűzhely emlékét őrzi. Az udvar felőli homlokzaton két kettős oszlopú gerendás tornác látható.

Forrás:
Sisa Béla: Karcag építészeti emlékei. Karcag, 2000.
Szolnok megye műemlékei. Szolnok, 1988.

A népi klasszicista csárdaépület a város szélén épült. Az alápincézett, téglalap alaprajzú épület főhomlokzatán három dór oszloppal kialakított tornác áll, előtte lépcső. A robusztus, kockaformájú lábazatra helyezett oszlopok fejezete finoman tagolt. A fehérre meszelt csárdát a 19. század első felében emelték. Legutoljára 2009-ben renoválták a műemlék épületet. A kármentő és a boltozatos téglapince őrzi a csárda 19. századi hangulatát. A tornácra nyíló, valamint az oldalhomlokzati ablakokon a falba erősített 18. századi kovácsoltvas rácsokat találunk.

Karcagon az első szélmalom valószínűleg az 1800-ban épült fel, a Méri-féle szélmalom a Cigányvárosban.. Várostörténeti kutatások alapján 11 szélmalom helyét sikerült beazonosítani. Mára ezek közül csak egy maradt fenn. A lebontott szélmalmok közül kiemelkedett a Várdai féle, amelyet 1864-ban emeltek. Ez volt az egyetlen szélmalom a városban, amely vályogból épült. 1940-ben bontották le. A szélmalmok, melyek a lóerővel működő, korszerűtlen szárazmalmokat voltak hivatatottak leváltani, egy újabb technológia a gőzgép szorította ki. Így a 20.

A Nagykunságról a Debrecenbe vezető posta út keresztezte a Zádor-eret. Az átkelést egy fahíd biztosított, amit állandóan javítani kellett a nagy forgalom és a gyakori áradások miatt. A Jászkun Kerületek megbízásából, Bedekovich Lőrinc mérnök tervei alapján Magorányi József egri kőműves mester építette meg 1806 és 1809. között a Karcag külterületén a ma is látható klasszicista kőhidat. A kb. 80 méter hosszú, kilenc nyílású, kőalapzatú, téglaboltozatos híd sokáig állta az árvizek dühét. 

A Kossuth téren álló református templom helyén a 17. században egy fallal megerősített templom és torony állt   1743-ban  a „kerítést” és a templomot lebontották, a toronyhoz építette az új templomot Csermák Vencel debreceni kőműves. Az építkezés 1755-ben fejeződött be. Az új templom azonban nem állta az idők próbáját, ezért az addig délre néző épület helyére 1793-95-ben Rabl Károly, a kerületi építész tervei alapján új, homlokzatával észak felé néző templomot emeltek.

A városháza előtti parkban állt a szovjet emlékmű, az 5 méter magas mészkő obeliszk, melyet 1945 októberében avattak fel.

1945. október 8-án őzték el a német megszállókat a városból. Ennek az eseménynek 1977-ben állítottak emléket. A Madarasi úton található szobor egy sziklát kettéhasító rügyet ábrázol, mely Csikai Márta szobrászművész alkotása.

A karcagi és a város környéki mártírok emléktáblája Cion hegyén Jeruzsálemben, melyet az Izraelben élő volt karcagiak állítottak fel.

Forrás:

A karcagi zsidók története. Jeruzsálem, 1977.

A Holocaust első áldozatai az 1942-ben behívott és a keleti hadszíntérre vezényelt munkaszolgálatosok voltak. A karcagi zsidó családokat 1944 májusában a Temető és a Vágóhíd utcák között kialakított gettóba költöztették. Június elején Szolnokra szállították, majd a hónap végén Auschwitzba és Ausztriába vitték őket. A zsidó temetőben 1947. augusztus 4-én állította fel az izraelita hitközség a mártírok emlékoszlopát. A gyászünnepség a templomtól a temetőig tartó menettel zárult.

1947-ben helyezték el a zsinagóga falán a holokauszt helyi áldozatainak emléktábláját. A névsor összeállítása két évet vett igénybe. Nem mindenkiről volt adat és haláláról tanú, illetve a hozzátartozók is reménykedtek, hogy családtagjaik még életben vannak. Az emléktábla 461 mártír nevét tartalmazza.

Forrás: