Sárosmegyéből eredő, Borsod- és Pestmegyékbe is elágazott család, melyről Nagy Iván munkája is emlitést tesz.
(VII. 373.)
1603. évben Sárosmegye hirdette ki ama czímeres nemeslevelet, melyet II. Rudolftól 1598. évi márcz. 12-én M. Antal, neje Hevessy Ilona, fia Ambrus, unokatestvére Lukács s ennek fia Miklós nyertek. Az 1724. évi investigatió idején István, ki Borsodmegyéből származott, Tiszaszentimrén lakott.
Fia István elvégezvén a debreczeni kollégiumot, Böszörményben iskolamester, majd Nagy-Károlyban, végre 1778. Börbe helységben prédikátor volt.
(1780. év 295.

(bilkei)
Beregmegyei eredetű Szabolcs- és Ugocsavármegyékben is elterjedt régi család, melynek első ismert őse az 1260. táján feltünt Lipcsey Bilkei Karácson volt.
Mivel története, leszármazása családtörténeti munkákból (Turul 1894. év 105., 163. U. N. J. II. 81. N. J. VII. 117.) már eléggé ismeretes, e helyütt csak azon megjegyzésre szoritkozunk, hogy megyénkben a Pankotay család révén lett birtokossá Tiszafüreden és Pusztakócson. A XVII. század második felében élt Mihály volt az, a ki a Pankotay családba beházasodott s elvette P.

másk. '''Bozga'''
Czímeres nemeslevelet III. Károlytól 1720. évi aug. 9-én nyertek K. m. B. Gergely kővárvidéki lakos s fiai Illés, János, Péter és László.
Kihirdette Máramarosmegye.
Innen hozott bizonyitványt s igy igazolta 1834. évben nemességét Lajos tiszafüredi lakos.
Czímer: Kék pajzsban zöld dombon buzogányos könyöklő vörös ruhás kar; sisakdisz: nincsen; takarók: ezüst-vörös, kék-arany.
(Erd. K. K. VII. 86.)
A család történetét és leszármazását részletesen megirta Kovásy Elemér ungmegyei tb. főszolgabiró.
(U. N. I. II.

Ezen borsodmegyei eredetű család törzse azon Kovách Balázs volt, a ki Pál, György, Márton, János, Péter és István nevű fiaival, továbbá Tamás és Miklós nevű testvéreivel együtt III. Ferdinandtól 1651. évi jan. 20-án nemességet nyert.
Kihirdette Borsodmegye 1652. évben.
A hevesi ág leszármazása:

(komjáthi)
A nyitramegyei Komjáth községtől vette nevét. Ismeretes e családból Ábrahám nógrádmegyei jegyző és Földváry Katalin fia Ábrahám, ki a kuruczok által 1710. évben lefejeztetett. 1699. évben Tiszaszőllősön volt birtokos.
(N. I. VI. 321. Nyitram. monogr. 695.)
Egyik utóda László (neje váradi Vörös Julianna) 1774. évben Boczonádon, 1780. évben Tiszafüreden él.
(1779. év pp. 2127. sz. 1780. év pp. 2202. C. sz. 1656. év 37. jkl.)
1795. évben Nagyrédén szerepel K. Anna-Mária, Nedeczky Sámuel neje.
(1795. év pp. 3026.

Szatmármegye hirdette ki azon czímeres nemeslevelet, melyet 1634. évi júl. 3-án Kiss Mátyás, Ádám, Márton, Miklós, János és István, továbbá Csonka György, végre Pap András nyertek.
Eleinte Egyeken lakott s midőn "a reformátusok Egyekről eloszlani kényszeríttettek, akkor szóródott szét a család" Dadára, Balmaz-Újvárosba, Nagykunmadarasra.
Mátyás fia Mihály fia Mihály tiszafüredi lakos Szabolcsmegye bizonyitványával 1771. évben igazolta nemességét.
György, János és István nevü testvérei ugyanekkor Nagy-Mihályon laktak.
(1771. év 1. et. A. sz. 218. jkl. 1805. év 945. sz. 1635.

Több ily nevű család volt megyénkben, ezek közt legrégebbi az, mely II. Rudolftól 1580. évi decz. 3-án nyert nemeslevelet.
Kihirdette Szatmármegye.
Nemességszerzők: Kiss Ferencz, neje Gyulai Anna, fiaik Bálint és György, továbbá Dombó Antal és Mihály.
Egyik későbbi utóda ezeknek Mihály Domahidáról Sasvárra (Ugocsamegye), fia István pedig Ujfehértóról Tiszafüredre költözött. Ezen István és fiai István, András, Miklós és János, valamint ezen Istvántól való unokája György 1774. évben Szabolcsmegye bizonyitványa alapján igazoltatnak.
(1774. év 356. jkl. 1772. év 120.

másk. '''Szabó''' vagy '''Bernáth'''
István, György, Demeter és Szilárd, továbbá György fia István, végre Demeter fia András tiszafüredi lakosok Biharmegye testimonialisa alapján kihirdettetnek 1844. évben.
(1844. év 1009. sz. 1845. év 958. sz. 1529. jkl.)
Armalis-másolat Biharmegye levéltárában.

=== Forrás: ===
Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Eger, 1906.

Czímeres nemeslevelet III. Ferdinandtól 1639. évi apr. 10-én nyertek K. Miklós s fivérei István, János és György. Kihirdettetett 1640. évben Zemplénben, 1649. évben Abaujban.
Abaujmegye 1749. évben testimonialist adott György fia Mihály és Kerekes Erzsébet csécsi lakosok fiai János, Mihály, Mátyás, Pál és Gergely, továbbá János fia István fia György tiszafüredi lakos részére. Ezen bizonyságlevelet György tiszafüredi lakos kihirdettette ugyanazon évben.
(1749. év 88., 126. sz. 413. jkl.)
Czímer leirva Csoma munkájában. (Abaujm. nemes cs.

(szolnoki)
Szatmármegye régebbi családjainak egyike. Jármiból származik s egyik ága Erdélyben ágazódott el. A magyarországiak a szolnoki, az erdélyiek a magyardellői előnevet viselték.
1753. évben Jármy László feleségének, szunyoghi Szunyoghi Máriának, Pankotay Katalin leányának, Pankotay jusson Tiszafüreden és Pusztakócson volt részbirtoka.
(1732. év 195. sz. 1761. év pp. 676. sz.)
Lásd: N. I. V. 317.

=== Forrás: ===
Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Eger, 1906.