Farkas – Schleiminger-kúria (Vörösmarty M. u. 8.) A Farkas család már a XIX. század első felében birtokos volt Tiszafüreden, az (egykor) klasszicista stílusú kúriát is feltehetően akkor emeltette a família. A Farkas család birtokos nemesi família volt, azt azonban nem tudni, hogy melyik nemes Farkas családhoz tartozott. 1854-ben Farkas Ferencet említették birtokosként a településen. 1894-ben dr. lovag Schleiminger László orvos vásárolta meg az épületet, akinek a XX. század elején 300 kötetes könyvtára volt a kúriában.

Tiszafüred Kovásy-kúria Temető u. 1. A kúriát emeltető kovási Kovásy családból Kovásy Lajos költözött Tiszafüredre 1834 előtt. A família Kovásy Lajos fia, Kovásy Ferenc széki Széky Margittal – Széky (IV.) Péter országgyűlési képviselő, johannita lovag lányával – kötött házassága révén szerzett birtokokat Tiszafüreden és Tiszaigaron 1870 táján. A Kővár-vidéki eredetű kovási Kovásy (másnéven Bozga) család 1720-ban kapott címeres nemeslevelet III. Károly királytól Gergely, valamint fiai, Illés, János, Péter és László személyében.

Borovszky Magyarország vármegyéi és városai című munkájának adatai alapján a kúriát a nagykárolyi gróf Károlyi család emeltette 1867-ben. A kúriát a nagykárolyi gróf Károlyi család emeltette 1867-ben. A gróf Károlyi családot 1854-ben még nem említették tiszafüredi birtokosként A tiszafüredi temetőben viszont egy köznemesi Károlyi családnak valóban van sírköve. Lehetséges, hogy a két család keveredett össze a Borovszky Samu által szerkesztett műben.

A Kilátó-halom másik nevét tulajdonosa után Schleiminger-halomnak is nevezik. A Tiszafüredi-buckásvidék egyik legkülönösebb halma. Egy hosszanti homokgerincen fekszik. Eredeti formáját jelentősen megváltoztatta a ráépített kilátó, illetve az építmény helyére utóbb felállított víztartály.

Forrás:
Tóth Albert: Az Alföld piramisai. Kisújszállás, 2002.

A szép ívű tiszafüredi Lyukas-halom vagy Lukács-halom (95,8 méter) szántóföldön helyezkedik el. A halmot bevonják a mezőgazdasági munkálatokba, a csúcsáig szántják. A halom tetejéről északi, keleti és nyugati irányba jó kilátás nyílik a környékre.

Forrás:
Tóth Albert: Az Alföld piramisai. Kisújszállás, 2002.

Tiszafüred-Kócsújfalutól északra található a Górés-tanya (Hortobágy) közelében. A rétegtani vizsgálatok tanúsága szerint hosszú ideig lakott hely volt. Az egykori lakódomb nevét a tetjére épített filagóriáról kaphatta. A kunhalom felszíne az emberi bolygatás következtében elgazosodott.

Forrás:
Tóth Albert: Az Alföld piramisai. Kisújszállás, 2002.

A Hortobágyi Nemzeti Park területén, a szeghalmi út északi oldalán található a 19. században épült csárdaépület. Korábbi, leégett épület helyén 1770-ben épült, az egykori Só út mentén. A szabadon álló, földszintes, téglalap alaprajzú, részben alápincézett ház főhomlokzata két dór oszloppal tagolt, lopott tornácos. A deszkaoromzatos, nyeregtetős épület.

Forrás:

A református templom a 18. században épült barokk stílusban, melyet 1883-ban kibővítettek. Az 1986 és 1987-ben végzett felújításkor egy középkori falszakaszt tártak fel a félköríves záródású keskeny ablakokkal együtt. A templom egyhajós, áldongaboltozatos. Két végén 1860-ból származó karzat. A homlokzat előtt hat szintes galériás torony található.

A tiszafüredi fazekasságnak állít emléket a Nyúzó Gáspár Fazekas Tájház, amely a neves füredi fazekasmester otthona volt. A tájház berendezése részben a Nyúzó család bútoraiból áll. A műhely berendezése rekonstrukció. Nyúzó Gáspár fazekasmester (1839-1910) háza 1870 körül épült. Hagyományos alaprajzú, háromosztató népi lakóház. Középen a pitar, amely eredetileg szabadkéményes tűzhelyű volt, jobbra a szoba és balra pedig a raktár található. A ház fehérre meszelt. Oromfala és a vértelekdeszkából készült.

A kúriát Kemény Imre miniszteri tanácsos építtette 1923–24-ben historizáló stílusban Paulik Ágoston építész tervei alapján. Kemény a hagyomány szerint felesége, Kövér Ilona révén került Tiszafüredre, a Kövér famíliának ettől a kúriától nem messze állt egykor a kúriája. A visszaemlékezések szerint Kemény Imre miniszteri tanácsos 600 katasztrális holdas birtokon gazdálkodott, a gazdacímtárak azonban nem tüntették fel őt tiszafüredi birtokosként, és a környékbeli településeken sem voltak földjei.