Nagyobb számmal 1862-ben telepedtek le zsidó családok Kisújszálláson. 1867-ben alapítottak hitközséget. A zsidó alkososk létszáma 1900-ra 500 főre emelkedett.

A beköltözött zsidók kézműiparral és kereskedelemmel foglalkoztak elsősorban, majd később ügyvédként, orvosként a városi értelmiség tagjaivá is váltak.

1868-ban megalapították a Chevra Kadista egyletet. A zsidóiskola egy tanítóval 1882-ben kapott nyilvánossági jogot, ahol 1938-ig folyt oktatás.

Jászalsószentgyörgyön az 1850-es években jelentek meg zsidó családok. A dualizmus évtizedeiben a beköltöző zsidó családok száma növekedésnek indult olyannyira, hogy lélekszámuk száz fő fölé emelkedett néhány évtized alatt, ami azt bizonyítja, hogy jó üzleti lehetőséget láttak az akkor városi rangot viselő településen. Az I. világháborút megelőzően a községben 20 zsidó család élt. Létszámuk a háború után a kevesebb születés és elköltözés miatt csökkent, de az 1920-as 30-as években újabb beköltözők révén emelkedésnek indult. 1941-ben 81 fő volt a 28 család létszáma.

A jászladányi zsidó hitközség az 1860-as évek elején alakult. A 19. és a 20. század fordulóján volt a legnépesebb a közösségük, amely lassú apadának indult. 1941-ben 89 zsidó ember élt a településen. 1944-ben Jászladányon gettóba zsúfolták össze a helyi és a jászalsószentgyörgyi és tiszasülyi zsidó családokat is. A jászberényi és monori gyűjtőtáborokon keresztül Auschwitzba deportálták őket.

A jászladányi zsidó hitközség az 1860-as évek elején alakult. A 19. és a 20. század fordulóján volt a legnépesebb a közösségük, amely lassú apadának indult. 

A jászladányi zsidó hitközség 1913-ban emelt templomot közadakozásból a korábbi imaház helyett.

1941-ben 89 zsidó ember élt a településen. 1944-ben Jászladányon gettóba zsúfolták össze a helyi és a jászalsószentgyörgyi és tiszasülyi zsidó családokat is. A jászberényi és monori gyűjtőtáborokon keresztül Auschwitzba deportálták őket.

Jászkiséren már az 1840-es években is élhettel átmeneti jeleggel zsidók. A legtöbb zsidó 1880-ban élt a településen 99 fővel. Azonban a következő évtizedekben folyamatos volt az elvándorlás. 1940-es évek elején 51 fő alkotta a hitközséget.

A zsidó hitközség 1860 körül emelt kisebb zsinagógát a Malom utcában, melynek udvarában kántorlakás és rituális fürdő is helyet kapott.

1944-ben a kiséri zsidókat a zsinagógába gyűjtötték össze, majd a Jászapátiban kialakított gettóba zárták őket. 

A helyi zsidó temető a Gát utca tövében fekszik a település határában, keleti irányban. Szabadon látogatható, azonban elhanyagolt. A sírok ledőltek. A néhány tucatnyi síremlékből csak pár áll még a helyén.

Forrás:

Cseh Viktor: Közép-alföldi zsidó emlékek nyomában - két keréken. Budapest, 2020.

Jászapátira a 19. század második felében települtek be nagyobb számban zsidó családok. A közösség számbeli gyarapodása az 1930-as évekig tartott. 

1944-ben a zsinagógába, a szomszédos hitközségi épületekbe és lakóházakba zsúfolták össze a zsidó családokat. A gettóból Jászberényen és a monori gyűjtőtáboron keresztül Auscwitzba deportálták őket.

Jászapátira a 19. század második felében települtek be nagyobb számban zsidó családok. A közösség számbeli gyarapodása az 1930-as évekig tartott. 

A hitközség 1896 nyarán vette használatba az új, tornácos zsinagógát. Büchler Áron rabbi és fia avatta fel a templomot, amely 1911-ben egy új Tóra-tekercset is kapott.

A zsidó temető a település keleti részén, a Redempció utca végén fekszik. A Mechon Simon Alapítvány vásárolta vissza a temető földjét 2000-ben.

Jászdózsáról 1944-ben a jászárokszállási gettóba zsúfolták össze a zsidó családokat. A helyi zsidó temető a települést északról elkerülő Tarna-csatorna mellett a a község peremén fekszik. Napjainkban nagyon elhanyagolt.

Forrás:

Cseh Viktor: Közép-alföldi zsidó emlékek nyomában - két keréken. Budapest, 2020.