Debreczen város egykori főbírája: Vonza-Böszörményi Pál. Székelyhídon (Biharmegyében) született 1757. november első napján. Atyja Vonza-Böszörményi János, az akkor egyesült székelyhídi és diószegi uradalmak jegyzője.A debreczeni és pozsonyi főiskolán tanult. 

Biharmegyében csakhamar a tiszti ügyészségre alkalmaztatott. 1786-ban házasságra lépett Nagyváradi Micskei Klárával, ki két évi boldog házasság után elhalt, egyetlen leánykát hagyván hátra. Hét évi özvegység után házastársul vette Péli Nagy Zsuzsannát, kitől négy fia és három leánya született, később a nagy emlékezetű gróf Teleki Sámuel ajánlatára, már 1787-ben Debreczen város által a főjegyzői diszes állomásra hivatott meg, s azt 13 évig viselte a város közmegelégedésére nagy ügyességgel. 1800-ban városi tanácsnokká választatott; s mint ilyen 1802-ben, tiszttársával Sárói Szabó Istvánnal, a debreczeni jogtanszék alapitójával Bécsbe küldetett, hogy az akkori nagy tűz miatt majdnem egészen elpusztult városnak a közterhek tekintetében könnyebbülést szerezzen, miben sikeresen is járt el. De bármily közkedvességben állott is: 1806-ban a tanácsnoki állomásról lemondott, s lakását felesége Péli Nagy Zsuzsanna birtokára Tiszavárkonyba tette át, hol idejét soha félbe nem szakitott tanulmányai, gyermekei nevelése, s mezei gazdálkodás között osztotta meg.

tt irta, német eredeti után, „Szöllőske" czimü népszerű, s nyomtatásban is megjelent munkáját. Midőn Simonífy Sámuel föbiró meghalt: felelevenült tizenhat évi távollét után is Vonza-Böszörményi Pálnak kedves emlékezete a debreczeniek szivében, 1822. végén közakarattal a város főbirájává választották. Fel is áldozta élete csendes estéjének nyugodalmát a közszolgálatnak. E diszes hivatalát azonban csak két évig, s néhány hónapig viselhette; mert 1825-ben februarius 2-kán, rövid betegség után 68 éves korában meghalt, négy fiú és három leánygyermeket hagyva maga után.

Hűlt porai a debreceni Czegléd utcai temetőben nyugosznak minden jel nélkül.