Karcagon született 1912-ben. Tanári oklevelet szerzett a Zeneművészeti Főiskola hegedűfőtanszakán, 1934-ben. A karcagi állami zeneiskola tanára, a Városi Kamarazenekar vezető hegedűse volt. Vidéki városokban önálló hangversenyeket adott.

Forrás:
A Magyar Muzsika Könyve. Budapest, 1936.

Karcagon született 1907-ben. Zenei tanulmányait magánúton végezte. Egerben élt. Szerzeményei magyar nóták, melyekkel több pályadíjat nyert (1932, 1933, 19334): Elhagyott a szép szeretőm, Hortobágy, De búsan szól a hegedű, Amikor még, Bús az erdő, Tudod-e hogy, Emlékszel-e, stb. Szerzői estjei: Eger (1933), Bodán Margit és Kubányi György részvételével, Eger (1934), Cselényi József közreműködésével. Szerzeményeit a magyar rádióban Vargha I. énekelte.

Kunhegyesen született 1892-ben. Zenei tanulmányait a Debreceni Tanítóképzőben végezte, ahol kántori oklevelet nyert. Az Országos Magyar Dalos Szövetség karnagyképző tanfolyamát végezte. 1911-től 1918-ig Karcagon tanító, 1918-tól 1932-ig Kisújszálláson, majd 1932-től Makón működött mint kántor. A vezetése alatt álló Belvárosi Református Férfikar több kerületi versenyen nyert I. és II. díjat. Szerzeményei egyházi férfikari művek, melyek a Zeneközlönyben jelentek meg. Az OMDSz IX. kerületének társkarnagya volt.

Karcagon született 1899-ben. Zenei tanulmányait a Zeneművészeti Főiskolán végezte, ahol a hegedű-tanszakon Studer Oszkár, a zeneszerzés-tanszakon Kodály Zoltán, Weiner Leó és Molnár Antal növendéke volt. Komolyzenei pályára készült, de 1932-ben megnyerte a Színházi Élet pályázatán egy tangójával az első díjat és attól fogva könnyűzenével foglalkozott.

Karcagon született 1876. november 20-án. A középiskolát Nagyváradon végezte. A Képzőművészeti Főiskolán Deák-Ébner Lajos növendéke volt 1908-tól 1910-ig. 1910-ben szerepelt először a Műcsarnok tárlatán, jelentős sikerrel. Állandó kiállítója volt a Műcsarnoknak és a Nemzeti Szalonnak s különösen virágképei és arcképei arattak sikert. A Könyves Kálmán Magyar Műkiadó Rt. kiadásában megjelent reprodukciói kül- és belföldön egyaránt ismertek voltak. Budapesten hunyt el 1943 júliusában. Művei napjainkban is gyakran felbukkannak az aukciókon.

Bodnár László 1943-ban született Karcagon. A mezőgazdasági technikum elvégzése után gyakornokként Tiszaszőlősre került a helyi termelőszövetkezethez. A Petőfi TSz növénytermesztési ágazat vezetője lett. Munka mellett képezte magát és üzemmérnöki képesítést szerzett.
A rendszerváltást követően először betéti társaság keretében, majd családi vállalkozásban folytatta munkáját a nagyüzemi gazdálkodás felszámolása után.
2013. december 31-én hunyt el.

Forrás:
OV: In memoriam = Szőlősi Hírek (2014. június): 7.

Török Ede Elek 1919. március 31-én született Karcagon. Édesapja Török Vince református lelkipásztor, édesanyja Szabó Vilma tanítónő volt. Elemi és középiskolai tanulmányait szülőhelyén végezte. A Debreceni Tisza István Tudományegyetem Hittudományi Karán vette át lelkészi diplomáját 1942-ben. Kezdetben édesapja mellett szolgált Karcagon három évig, majd Szegedre került. Alcsútdobozon kötött házasságot 1947-ben Vas Klára Rózsa tanítónővel. A medgyesegyházi missziói egyházközség önálló lelkészeként 19 éven át 8 faluban teljesített szolgálatot.

Karcagon született 1831. október 4-én. 1845-től gyógyszertári gyakornok Karcagon. Magánúton tanult, 1848-ban gyógyszerészsegédi vizsgát tett. 1848-51-ben Karcagon gyógyszerészsegéd. 1851-től a pesti, 1852-53-ban a bécsi egyetemen gyógyszerészhallgató. 1853-ban gyógyszerész oklevelet szerzett a bécsi egyetemen. 1853-tól Karcagon az egykori Hollay-gyógyszertár vezetője, majd a törökszentmiklósi, szolnoki, tiszafüredi és szentesi gyógyszertárban működött.

Karcagon született 1890. november 2-án. itt kezdett törökül tanulni és innen indult el első törökországi útjaira (Isztambul, 1907; Aydin és Szmirna, 1908). Az Eötvös Kollégium tagjaként a budapesti tudományegyetemen szerzett oklevelet. Lipcsében, Berlinben és Kielben is folytatott tanulmányokat. 1915-ben a budapesti egyetemen magántanári képesítést nyert, 1916-tól nyilvános rendkívüli, 1920-tól 1965-ig nyilvános rendes, ill. tanszékvezető tanára. 1932–33-ban és 1935-ben a bölcsészeti kar dékánja, 1947-től 1949-ig az egyetem rektora.