(enczingi)
Honositott család. E. János, neje Noltheus de Ottorf Anna-Czeczilia, gyermekei Ignácz-János, Mária-Francziska, Mária-Éva, Ilona-Terézia, Mária-Anna, Mária-Ágnes 1696. évi febr. 14-én nyertek magyar indigenátust. Kihirdette 1906. évben Hevesmegye s az 1715. évi 136. tcz. czikkelyezte be.
(1696. év 206. jkl.)
Tekintélyes birtokai voltak Tiszanána, Visonta, Markaz, Domoszló, Verpelét, Fegyvernek, Tarnaszentmária, Vécs és Nagykürü [Nagykörű] helységekben. Lipót király 1698. évi jun. 20. adománylevelet is adott a családnak több hevesi és borsodmegyei birtokra, de ezeket az örökösök 1721. évben 8300 frtért eladták Eger városnak.
(O. L. Ügyv. ir. fasc. 77. N. 85. N. r. a. 224 : 18. sub. lit. E. E. és C. és D.)
Birtokos nemessége elismertetik 1700. évben s ugyanekkor a király megerősiti azon hevesmegyei birtokaiban, melyeket az uj szerzeményi bizottság megitélt neki s oltalmába veszi őt Bossányi László, Huszár József, Batta Zsigmond és Sőtér Benedek hatalmaskodásai ellenében.
(1700. év 538. jkl.)
A család kihalt.
(O. L. N. r. a. 224 : 18.)

Forrás:

Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Eger, 1906.