Törökszentmiklóson született 1898. szeptember 15-én. Műbútorasztalos családból származott, szüleitől örökölte munkaszeretetét, gyakorlati érzékét és kézügyességét is. Szülővárosában végezte iskoláit, ott is érettségizett. A budapesti tudományegyetemen szerzett gyógyszerészi oklevelet 1922-ben. Ettől kezdve haláláig az Egyetemi Gyógyszertárban, ill. a Gyógyszerészeti Intézetben dolgozott. 1926-ban Doctor pharmaciae fokozatot szerzett, 1942-ben egyetemi magántanár, 1947-től intézetvezető adjunktus, 1954-től mint egyetemi docens. A II. világháborút követően részt vett az intézet helyreállításában. Sokat fáradozott az 1948 októberében megnyílt Ernyey József Gyógyszerésztörténeti Múzeum felállításában. Oktató és tudományos tevékenysége elsősorban a galenikumok technológiája, terápiás értékének növelése volt. Dr. Csipke Zoltán professzorral közösen írták meg és adták ki 1940-ben A vénykészítés tankönyvét. Ugyanebben az évben jelent meg A tabletták előállítása című munkája. Közel 60 közleménye jelent meg a szaklapokban. Szemléletét az optimizmus jellemezte, foglalkozott zenével is.

Budapesten hunyt el 1959. december 13-án. A Farkasréti temetőben helyezték el földi maradványait.

Forrás:
Zalai Károly: A magyar gyógyszerészet nagyjai. Budapest, 2001.