Sághy

(dormándházi nemes és báró)
Törzsökös hevesi család, melynek nemesi ága ma is él és birtokos Dormándon, honnan előnevét vette.
(1764. év 6. sz.)
A czímeres nemeslevelet, mely Sághy Pál dormándi lakos tulajdonában van, 1694. évi június 6-án a török háborúkban vitézkedett s több izben fogságot is szenvedett S. Pá!, neje Horváth Borbála s fiai Mihály és Ferencz nyerték ezen czimerrel:
Kékben zöld mezőn fehér lovon ülő vörös magyar ruhás, sárga csizmás, prémkalpagos, tigrisbőr kaczagányos, jogart tartó vitéz; sisakdisz: 2 pálmaág közt vörös ruhás, keztyűs kar kardot tart, melynek hegyén levágott törökfő van; takarók: arany-kék, ezüst-vörös. Kihirdettetett 1694. évben.
(1694. év 272. jkl.)
Az emlitett Mihálynak Debreczeny Sárától csak egy leánya volt, Júlia, Balajthy Mátyásné. (1725. év 102. sz. 1732. év 132. sz 367. jkl.).
A fenti Ferencznek két fiát ismerjük, Farkast, a ki az 1724. évi investigatió alkalmával igazoltatott és Lászlót, kitől e család ma is élő nemesi ága származik.
(1736. év 71. sz. 1741. év 57. sz. 1743. év 141. sz.)
A család nevét Farkas fia Mihály tette fényessé.
1756. évben alispán, 1768. évben országbirói itélőmester, 1770. évben táblai ülnök, a szent István-rend vitéze, 1787. évben a hétszemélyes tábla ülnöke volt, 1790. évi nov. 18-án pedig a saját személyére a bárói rangot nyerte a következő czímerrel:
Pajzs, mint a nemesi czímeré; 3 sisak, a középső felett két borostyángaly között vértezett, könyöklő, kardot tartó kar, a jobboldalin vörös ruhás, jogart tartó, kiemelkedő férfi, a baloldalin növekvő fehér ló; takarók: arany-kék, ezüst-vörös.
(K. K. LV. 315.)
Ezen Mihálynak németszügyéni Jósa Krisztinától való gyermekeit az alábbi táblázat mutatja:

http://vfek.vfmk.hu/00000108/226.htm


Nem tudjuk elhelyezni a táblázaton az 1776. évben végrendelkező Zsófiát, Némethy András özvegyét. (1777. év pp. 2090. sz. 1748. év pp. 385. sz.)
1760. évben bellusi Baross Józsefné Török Zsófia fegyverneki, szentiváni, rozsnoki, kőtelki, nagyberki részjavait és Kürün levő telkét zálogba adja Sághy Mihálynak és Jósa Krisztinának 5000 frtért.
(1806. év pp. 3358. sz. 1769. év pp. 910. sz. 1778. év pp. 2097. sz. 1778. év 465. et. 5. sz. 1813. év pp. 3366. O. sz.)
Ezt a családot érdekli-e az esztergomi primási levéltárban (Prot. L. Pag. 772.) levő armalis, nem tudjuk.

Forrás:

Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Eger, 1906.