Hack Márton Almáskamaráson született november 8-án egy négygyermekes család harmadik, egyetlen fiúgyermekeként. Édesapja, Hack János kovácsmester (elesett a I. világháborúban), édesanyja Krausz Veronika. A Hack család ősei a XVIII. század végén költöztek a megyébe.

Hack Mártont, a helyi állami elemi iskola eminens diákját a hadiözvegy édesanyja és a jó szándékú tanítói bejuttatták a váci árvaházba. Vácott végezte gimnáziumi tanulmányait is a kegyes-Tanítórendi (Piarista) Gimnáziumban. Az érettségit követően útja a Pázmány Péter Tudományegyetemre vezetett. A Bölcsészeti Karon magyar-német szakot végzett. 1938-ban szerzett középiskolai tanári diplomát. Tanulmányait - édesanyja és három leánytestvére rossz anyagi helyzete miatt - különböző ösztöndíjakból és diákok korrepetálásáért kapott szerény fizetéséből finanszírozta.

 

Az egyetem elvégzése után Vasvárra, a polgári fiúiskolába került, mint „próbaszolgálatra bocsátott segélydíjas" tanár. Nem sokáig maradt itt, mert a második bécsi döntés következményeként, amikor zömmel az anyaországból küldtek tisztviselőket és tanárokat a visszacsatolt területekre, a nagyváradi M. Kir. Állami Szent László Gimnáziumba került. Előbb gimnáziumi helyettes tanár, 1943-tól pedig gimnáziumi rendes tanár. A II. világháború következményeként őt is hadba hívták. Szerencséje volt, egyrészt, mert irodai szolgálatra osztották be, másrészt, mert angol fogságba esett, s innen már 1946-ban hazakerült.

Itthon megrázó hírek várták. A felsőbb szovjet katonai vezetés 1944. december 22-én kelt 0066. számú parancsával Magyarországon az összes német származású munkaképes személy mozgósítását rendelte el, a férfiaknál 17-45, míg a nőknél 18-30 éves korig. Ez volt az ún. „málenkij robot".

Békés megyéből 4 000 férfit és nőt köteleztek munkára (Almáskamarásról 400 férfit és nőt vittek el, ennyi volt a kontingens), akiket 1945. január 10-én vagoniroztak be Gyulán. A Szovjetunióba, a Donyec-medencébe bányamunkára hurcoltak közül (egyes visszaemlékezések szerint köztük voltak Hack Márton nővérei is), akik túlélték a megpróbáltatásokat, a hivatalosan ígért hat hét helyett 31 hónap kényszermunkát követően a hadifoglyokkal együtt tértek haza.

Az Almáskamaráson maradt lakóknak is el kellett hagyniuk otthonaikat. 1946-ban település megmaradt lakosságát kitelepítették Németországba. Így azután Szovjetunióból hazatértek szüleiket nem találták, házaikban idegenek laktak. A családjával történtek bizonyosan súlyos teherként nehezedtek a hadifogságból hazatért és igazolt tanárra, akit a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 98.053/1946. V. határozatával Nagyváradról Szolnokra, a Verseghy Ferenc Gimnáziumba helyezett át. Az 1947/1948-as tanévben magyart és németet tanított rendes tagozaton 13, a dolgozók gimnáziumában pedig 7 órában. Emellett irodai segéderő”, diákönkormányzati tanácsadó tanár, kollégiumi felügyelőtanár és a szajoli partikula felügyelője.

 Hack Márton gimnáziumi tanárként a Lenin Intézet levelező hallgatója lett, s 1954ben orosz nyelv- és irodalomból is középiskolai tanári diplomát szerzett. Ebben segíthették átlagosnál jobb szellemi képességei, jó nyelvérzéke, s feltehetően szerepet játszhatott döntésében a családjával történtek miatti megfelelési kényszer is. Hasonlóan többféle oka lehetett annak is, hogy még 1947-ben belépett a kommunista pártba. Az orosz nyelvtanulással szoros összefüggésben vezető szerepet vállalt a Magyar-Szovjet Baráti Társaság helyi szervezetének munkájában.

1952-ben nevezték ki a Verseghy Gimnázium igazgatójának. Nem sokáig működött igazgatóként, mert 1954-ben a Szolnok Megyei Tanács VB Oktatási Osztályára került osztályvezetőnek. Hack Márton osztályvezetőként is megállta a helyét.  Az 1956-os forradalom napjaiban mindenkinek átadta ,káderlapját”. Közszereplést azonban nem vállalt. Osztályvezetői minőségben utoljára 1957. január 15-én segítette a végrehajtó bizottság munkáját. A vezető testület elé tárta, hogy az iskolákban nincs szén, azt javasolta, hogy a tanítást január 28-án kezdjék meg. Jelentése egyértelművé tette, hogy milyen elemi erejű ellenállás volt az orosz nyelv tanulásával, tanításával szemben. Szolnok megyében, 1957 januárjában gyakorlatilag senki nem tanulta az orosz nyelvet.

Hack Márton 1957. január 16-án mint az intézmény igazgatója, visszatért szeretell gimnáziumába. Saját kérésére történő felmentéséről és egyben gimnáziumi igazgatói kinevezéséről a végrehajtó bizottság 1957. január 9-én kelt 52/1957. számú rendeletével döntött. A kinevezéséről szóló értesítést ugyanarra a címre küldtek neki és a gimnázium akkori ideiglenes vezetőségének. A Verseghy Gimnázium épületének egy részében ugyanis szolgálati lakások voltak, ott lakott Hack Mártonis családjával 1968-ig. Ekkor sikerült elérnie, hogy a szolgálati lakásokban élő családok a városban kapjanak lakást. A szolgálati lakások felszámolásával 10 új” helyiséggel gyarapította az intézményt.

Társadalmi feladatok könnyen megtalálták. A már korábban említett ta funkciói mellett a Pedagógusok Szakszervezete Szolnok megyei elnöke volt részt vett a Hazafias Népfront megyei szervezete és a megyei tanács munkájában.

Hack Mártont 1974. augusztus 1-jén felettesei felmentették és nyugdíjazták.

1982-ben hunyt el.