ny. v. kat. nyilvántartó 1875. január 25-én született Karcagon. Középiskoláit a szegedi piarista gimnáziumban végezte. 18 éves korában kezdte meg szolgálatát Szolnokon mint díjnok 1884-ben. 2 év múlva írnok, majd újabb egy év múlva birtok nyilvántartónak választották meg. 40 évi szolgálat után nyugdíjazták, ekkor kormányzói elismerésben részesült.

Évtizedekig foglalkozott tűzoltással. Budapesten tett tűzoltótiszti vizsgát. 1896-ban tűzoltó szakaszparancsnok, majd 1910-ben tb. parancsnok lett az Önkéntes Tűzoltótestületnél, valamint a vármegyei tűzoltó-felügyelőnek is személyét nevezték ki. A jászladányi önkéntes tűzoltótestület örökös tb. parancsnoka volt. A szolnoki Hungária gőzmalom, az Adler-féle, valamint a Kárász-féle fatelep égésekor kíváló tevékenységet fejtett ki. 30 éves szolgálatáért tűzoltóéremben részesült. A Kath. kör, Szt István temetk. egy. elnöke, a Gazdák hitelszöv. igazg. tagja volt. Az Ármentesítő Társulat választmányában, valamint a Hangya Szövetkezet igazgatóságában is posztot töltött be.

Felesége: ''Karkecz Alojzia'', gyermekei: Alojzia (dr. Molnár Jánosné), István (díjnok).

Forrás:

A Magyar Társadalom Lexikonja. Budapest, 1931.

Dr. Scheftsik György: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye multja és jelene. Pécs, 1935.

Szolnoki fejek. Szolnok, 1928.