Macsi Sándor 1926. január 14-én született. Elemi iskoláit Nyírmártonfalván végezte, 5 osztályt járt, majd négy éves polgári iskolával folytatta a Debreceni Református Kollégiumba. Ezután beíratták az öt éves tanítóképzőbe. Felsőfokú tanulmányait levelező tagozaton folytatta a Szegedi Tanárképző Főiskolán földrajz-biológiai szakon. A felsőfokú rajztanári diplomáját Budapesten a Képzőművészeti Főiskolán Balog Jenő festőművész keze alatt szerezte.

 

Élete és munkássága összeforrt Jászágó létezésével. 1951-ben érkezett a tanyasi iskolába, Jászágó pedig 1952-ben vált önálló településsé. Három évet Pusztamonostoron igazgatóként dolgozott, majd 1954-től visszakerült igazgatónak Jászágóra, mely beosztást 1977-ig töltött be. 1975-ben a községi tanács címzetes igazgatónak nevezte ki. A közigazgatási átszervezés során 1977-ben körzetesítették az általános iskolát, Jászárokszálláshoz csatolták, így ott helyettesként dolgozott 1986-ig, nyugdíjba vonulásáig.

Kezdeményezésére alakult meg az elszármazottakat is tömörítő 1992-ben létrehozott Ágóiak Baráti Egyesülete. Az elszármazottak és helyiek találkozóját az augusztus hónapban az állami ünnephez igazítva minden évben megszervezte. Tagja volt még a  Árokszállásiak Baráti Körének és Jászsági Honismereti Egyletnek is.

Neki köszönhető, hogy a jászságban egyedül Jászágón van három „múzeumi” látványosság, a Helytörténeti és Iskolatörténeti Gyűjtemény, valamit az „Öregház”.

Számos elismerésben részesült: Oktatásügy kiváló dolgozója 1958; Jászágó Községért Emlékplakett 1975; Társadalmi Munkáért kitüntetés 1979; Pedagógusok Szakszervezete Szolgálati Emlékérem 1986; Hazafias Népfrontemlékérem 1988; Kátay Gábor Emlékplakett 1990; Jászságért-díj 1993; Jászágó díszpolgára 2002; Magyar Kultúra Lovagja, 2003; Bél Mátyás-díj 2006.

 

2020. június 13-án hunyt el. Kívánságának megfelelően hamvait – szülei sírjában – július 3-án Nyírmártonfalván a temetőben helyezték örök nyugalomra.