Törökszentmiklóson született 1896. július 27-én, egy kisparaszti család hatodik gyermekeként. Édesanyját 4, édesapját 11 éves korában veszítette el. Nővére nevelte fel adta asztalos inasnak a jó eszű fiút. Felszabadulása után a csepeli ládagyárban talált munkát. Itt találkozott először a szervezett munkássággal, egy munkáscsaládnál kapott szállást. Az I világháború idején, 1915. október 10-én behívták katonának, majd rövid kiképzés után orosz frontra vitték. 1916-ban sebesülten hadifogságba került. Felépülése után hadifogolytársaival együtt egy rosztovi asztalosműhelybe vitték. Ott asztalosként az orosz munkásokkal együtt. 1917 után a hadifogolytábor kapui is megnyíltak. Ezután Pap egy Rosztov melletti faluban jelentkezett egy internacionalista osztagba. Röviddel a jelentkezése után Novocserkaszba mentek, ott az ellenforradalmárok ellen harcoltak. Az ellenforradalmárok legyőzése után 3 hónapig vasúti őrségben volt, majd egy hathetes tanfolyamon vett részt. 1919. január 7-én érkezett haza Törökszentmiklósra. Röviddel hazaérkezése után behívták a 68. szolnoki gyalogezredbe, ott bajtársai századbizalmivá Választották. (Ezek után a 29. honvéd gyalogezrednél is katonáskodott.) Ezek után a KMP szolnoki szervezetében elhangzott előadásokon, és a hadseregben kommunista agitációt folytatott. A Tanácsköztársaság kikiáltása után a szolnoki Jászkun gyalogezred katonatanácsának végrehajtó bizottsága a katonatanács elnökhelyettesévé választotta. Ezek után a katonatanács Pappot, mint bizalmi emberét, a Szolnoki Forradalmi Törvényszék egyik tagjává delegálta. Papp öt (Balázs Gergely, Mátyus István, Gedei László, Bobák Imre és Torba Balázs) halálos ítélet meghozatalában vett részt, majd az északi hadjáratban. A kommün leverése után hónapokig bujkált, de elfogták. Papp István a továbbiakról jegyzőkönyvben így vallott a Magyar Államrendőrség Tiszai Középjárás Kapitánysága törökszentmiklósi politikai osztályán 1946. június 17-én: ,,Előadom, hogy Lukács Zoltán törökszentmiklósi lakos 1919-ben, mint vörös katonai írnok volt, de ezzel szemben Héjjasék besúgója ki a vörös katonák névsorát Héjjas emberei kezébe juttatta. Engem és még több társamat letartóztattak, majd agyon vertek, utána lezártak. Később Lukács Zoltánt belökték közénk azzal a kiáltással: Eredj, te büdös kommunista, Lukács közöttünk állandóan arra biztatott, hogy neki jó összeköttetései vannak, és ha neki elmondunk mindent, akkor megmenti az életünket. Este a sötétben nyílott az ajtó, kiáltották, Lukács Zoltán kihallgatásra. Akkor éjjel engem és két elvtársamat este10 órától reggel hajnalig vertek. Majd kihúztak loval a Schwarz-kertbe. A két társam, név szerint Szabó Ferenc. Pápai Géza, útközben meghalt. Lukács Zoltánt ettől kezdve nem láttam a szenvedő társaim között, sosem. A Schwarcz-kertben értesültem Kozák József törökszentmiklósi lakos elvtársamtól, hogy az ó letartóztatásánál Lukács Zoltán közreműködött, mert éppen jelen volt a lakásán. a Héjas embereivel együtt. A letartóztatásunk alkalmával, amikor közénk betették az bizonyítja, hogy közreműködött a Prónay-különitménnyel, mert sosem verték meg, Megemlíteni kívánom, hogy a nevezett utóbbi időben a MOVE-nak tagja volt, és itt erős jobboldali propagandát fejtett ki.” (Ugyanezekről 1946, január 12-én is vallott.) Ezután Budapestre, a Margit körúti fegyházba hurcolták. 1920. június 4-én tartóztatták le. 1921 augusztus 25-én Fuchs Gyula tanácsa hat évi fegyházra ítélte. Büntetését a Szegedi Csillagbörtönben töltötte le. Kiszabadulása után rendőri felügyelet alatt alkalmi munkákból élt. Az 1919-es kommunisták Törökszentmiklóson ennek ellenére hallgatták a moszkvai rádió adásait, és ahol tehették leleplezték az ellenforradalmi rendszer népámító politikáját. Szorgalmas munkával Papp egy kisasztalműhelyt nyitott, ott politizáltak is. 1944-ben internálták. A 416. büntetőszázaddal a keleti frontra vitték. OO a szovjet Vörös Hadsereg ellentámadása nyomán a visszavonuló a egységétől néhány társival megszökött, és a szovjet katonai parancsnokságon jelentkezett. Így már a „felszabadító” szovjet Vörös Hadsereggel tért haza Törökszentmiklósra. Az 1944. december 4-én megalakuló KMP helyi szervezetének alapító tagja és első titkára lett. 1944 februárjában az ő vezetésével kezdtek hozzá a föld szétosztásához, még a megjelenő földreformrendelet előtt. A község főbírója lett, majd a tanács apparátusában számos tisztséget viselt. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után egyik alapítója volt munkásőrségnek. A városi párt-végrehajtó bizottságnak 15 éven át tagja volt. 1957-ben ment nyugdíjba. 1981. május 12-én halt meg Törökszentmiklóson.

Forrás:

Kóródi Máté: A Szolnoki Forradalmi Törvényszék 1919. Szolnok, 2017