Rácz Sándor István (politikai elítélt,„Kis Rácz Sanyi”) Karcagon született 1936. augusztus 3-án. A magyar 1956-os

forradalom és szabadságharcba úgy kapcsolódott be, hogy társaival meggátolták az oroszok által összeszedett magyarok deportálását a Szovjetunióba vagoneltereléssel. Ezzel a tettével, amely egész életét megpecsételte, több száz ember életét mentette meg a biztos haláltól.

Később, a megtorlások során első fokon, mint másodrendű vádlott 15 év letöltendő büntetésre ítélte a bíróság, másodfokon 12 évet kapott. Közben üldözték és megkínozták a szüleit, minek következményeként apja fiatalon

elhunyt, továbbá elkobozták családi vagyonukat és kiűzték őket saját otthonukból. Rácz Sándor István 6 évet leült, 1963. március 29-én szabadult amnesztiával. A börtön borzalmas időszakáról a „Kinyílik a börtönablak... Mi, politikai elítéltek 1956 után – Emlékirat” című könyvében mesél részletesen.

 

Mint 56-os politikai elitélt áldozatos, hazafias cselekedetei elismeréseként Rácz Sándor és családja 2001-ben megkapta a Magyar Köztársaság Vitézi érdemrendjét.

 

Az 1980-as években kezdett kisiparosként tevékenykedni. Közben folyton zaklatta a kádári hatalom, hogy beszervezze ügynökként a volt zárkatársai és bajtársai ellen.Hatalmas reményekkel és nemzeti elkötelezettséggel indult a rendszerváltás időszakának,részt vett a folyamatokban, létrehozta a Magyar Demokrata Fórum első budapesti szervezetét 1988. november 11-én. Részt vett a Magyar Politikai Foglyok Szövetségének létrehozásában is. Rácz Sándor István, mint az MDF Országos Választmány elnöke kérte fel Antall Józsefet, hogy legyen az ország miniszterelnöke.

1990-1995 között az 56-os Magyarok Világszövetségének ügyvezető elnöke volt.

 

2021. április 5-én hunyt el. 

 

Rácz Mariann: In memoriam Rácz Sándor István. Karcagi Hírmondó (2021.04.16.)