Karcagon az első szélmalom valószínűleg az 1800-ban épült fel, a Méri-féle szélmalom a Cigányvárosban.. Várostörténeti kutatások alapján 11 szélmalom helyét sikerült beazonosítani. Mára ezek közül csak egy maradt fenn. A lebontott szélmalmok közül kiemelkedett a Várdai féle, amelyet 1864-ban emeltek. Ez volt az egyetlen szélmalom a városban, amely vályogból épült. 1940-ben bontották le. A szélmalmok, melyek a lóerővel működő, korszerűtlen szárazmalmokat voltak hivatatottak leváltani, egy újabb technológia a gőzgép szorította ki. Így a 20. század elején sorra bontották el a helyi szélmalmokat. Utoljára a Méri-féle malmot 1954-ben.

Karcag szélén a Zádor-hídhoz vezető út mentén (Vágóhíd u. 22.) áll az 1859-ben Gál Ferenc építette holland típusú tornyos szélmalom, amely egy dombszerű emelkedésre épült, hogy vitorlái jobban kihasználják a szelek energiáját. A téglafallal kerített malom ma ipari műemlék. Afalfelület belül vakolt, meszelt. Öt üzemi szinten folyt egykor a munka, melyeket fafödém választott el egymástól. Az őrlőszerkezet ún. hárompár-köves. A teljesen helyreállított szélmalom épen maradt berendezésével ma múzeumként üzemel.

Képeslap

(Kósa Károly felvétele - Verseghy Ferenc Könyvtár Fotótára)

Forrás:

Kovács Pál: A karcagi Gál-Gálszabóné-Deákné féle műemlék szélmalom. Karcag, 1999.

Rab Imre: Az enyészet ölelésében. Jászkun Krónika (1994.06.01.): 10.

Ráday Mihály: Malmok, magtárak. In: Új városvédőbeszédek. Budapest, 2001. 728-735 pp.

Sisa Béla: Karcag építészeti emlékei. Karcag, 2000.