Szolnoki (Schwartz) Ernő (1918-1944)

1918-ban született Szolnokon. A helyi Felsőkereskedelmi Iskola növendékeként már Hieronymi önképzőköri szerepléseivel kitűnt iskolatársai közül. Sokoldalúan művelt tanára Vidor Gyözö egyengette költői pályakezdését. A középiskola elvégzése után jelentkezett a Közgazdaságtudományí Egyetemre, majd könyvelőként helyezkedett el Szolnok legnagyobb könyvkereskedésében.

1935-ben ösztöndíjasként Franciaországban járt a Maison du Livre Français könyvkereskedő cégnél.

A Zászlónk című ifjúsági folyóirat közölte első verses próbálkozásait. A végső ösztönzést a versírásra Rákosi Jenőtől kapta. A harmincas évek első felében pedig két verskötete is megjelent. „Első szavak” és „Gyöngyházfény” címmel. Néhány versét pedig a fővárosi lapok is közölték: a Kikelet és a Literatúra is.

Köteten kívüli verseit ugyanis szívesen közlik az 1930-as évek többnyire rövid életű időszaki lapjai, így a Szolnoki Tükör is. Utoljára a Szabó Barna szerkesztésében 1934-38 között a színi idények alatt hetenként, egyébként havonta megjelenő Szolnoki Színházi Újságban találkozunk Szolnoki Ernő néhány versével, valamint műfordításával is. Alfred de Musset és Theodore Borel költeményeit ültette át franciából magyarra.

Szolnoki Ernő1939-ben egy Bibliográfiai szótár tervével jelentkezett a Magyar Tudományos Akadémia előtt. Bár Szolnoki munkáját az Akadémia elutasította. 1943-ban megjelent Bibliográfiai lexikon címmel a Vörösváry Kiadó gondozásában Fitz József előszavával.

A holocaust áldozata lett. 1944-ben hunyt el.

Forrás:

Börzsönyi Béla: Gyöngyházfény. Szolnoki Ernő verseskötete. Nemzeti Jövőnk, 1933.02.12.

Rusznák Sándor: Az első szavak. Szolnoki Ernő verseskönyve. Jász-Nagykun-Szolnokmegyei Lapok, 1931.04.02.

Szolnoki Ernő párizsi tanulmányútja véget ért. Corvina, 1935.10.27.

Szurmay Ernő: Emlékjelek. Szolnok, 2000

Szurmay Ernő: A szomorú költő. Jászkun Krónika