A vízjárta tájon 1807-ben veti fel a dózsai tanács egy kőhíd építését. Az építés költségeihez a Jászkun Kerületek is hozzájárultak. Magurányi József egri kőműves hatnyílású híd tervével pályázott, a kerület azonban sokalta ezt az elképzelést.

A gyöngyösi Rabl Károly vállalta a munkát. A lapos kosárívű kőhídon Huterlerner András gyöngyössolymosi kővágómester is kiváló munkát végzett. 1813-ban készült el az ötnyílású ívboltozat négy masszív hídpillérrel. Szélessége 6,65 méter. Hossza a szárnyfalakkal együtt 40 méter. A hídnyílások hossza a híd két végén 6,34 méter. A középső három hídnyílás pedig 7,3 méter.

Képeslap

(Kósa Károly felvétele - Verseghy Ferenc Könyvtár Fotótára)

1963-ban majdnem felrobbantották a klasszicista hidat, mert áradáskor a híd pillérei miatt megnövekedett víztömeg csak nehezen jutott át a híd nyílásain. 1990-es évek közepén a híd általános állapota romlott le. A boltívekből kihullott a tégla.

Forrás:

Gáll Imre: A Jászdózsai Tarnahíd = Mélyépítéstudományi Szemle 13. évf. 4. sz. (1963.) 177-179. p.

Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Képeslaptár

Jurkovics János: A jászdózsai Tarna-híd. Szolnok megyei Néplap (1988.11.28.): 5.

Tarpai Zoltán: Jászdózsán [...]. Jászkun Krónika (1998.04.10.): 3.

Szikszai Mihály: Régi hidak Jász-Nagykun-Szolnok megyében. In: Tisicum. Szolnok, 2008. 191-202. pp

Szolnok megye műemlékei. Szolnok, 1988.

Tóth Ernő: Hazánk, Magyarország ismert és rejett hídjai. Budapest, 2015.

Veszélyben a Tarna-híd = Jászkun Krónika 6. évf. (1998.01.23.) 19. sz. 1. p.