A Nagykunságról a Debrecenbe vezető posta út keresztezte a Zádor-eret. Az átkelést egy fahíd biztosított, amit állandóan javítani kellett a nagy forgalom és a gyakori áradások miatt. A Jászkun Kerületek megbízásából, Bedekovich Lőrinc mérnök tervei alapján Magorányi József egri kőműves mester építette meg 1806 és 1809. között a Karcag külterületén a ma is látható klasszicista kőhidat. A kb. 80 méter hosszú, kilenc nyílású, kőalapzatú, téglaboltozatos híd sokáig állta az árvizek dühét. 

1830-ban azonban nem tudta átvezetni az akkori árvíz óriási áradatát, és mindkét hídfőnél két-két íve beomlott. 1833-ban felújították a mai öt nyílású formájában. A folyószabályozási munkálatok mentesítették a területet az árvizektől. 

Az újabb kori közutak pedig már elkerülték a Zádor-hidat, amely napjainkban a Hortobágyi Nemzeti Park közlekedési műemléke. A műemléki jelleget tanúsító emléktábla a híd egyik pillérén található.

(Kósa Károly felvételei - Verseghy Ferenc Könyvtár Fotótára)

Forrás:

Szentesi Tóth Kálmán: A debreceni Nagyhortobáhyi híd öccse a karcagi Zádor hídnak. In: Történelmi emlékek a Jászkunság és Karcag múltjából. Karcag, 1940. pp. 161-153.

Szolnok megyei műemlékei. Szolnok, 1988.

Tóth Ernő: Hazánk, Magyarország ismert és rejett hídjai. Budapest, 2015.