1998-ban állította fel a város az 1956-os forradalom emléke előtt tisztelgő emlékművet. A dombra emelt, sátortetős alkotás  Jászberény hagyományos Pieta képoszlopaira-kőképeire emlékezteti a látogatót. A ferences templom parkjában álló mementón emléktábla őrzi a jászberényi áldozatok nevét, akik az egykori Sztálin téren haltak mártír halált, akik közül négy még kiskorú volt a forradalmi események idején.

2006-ban az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulója alkalmából felavatott emlékmű.

(Kósa Károly felvétele - VFMKMI)

Az 1956-os emlékmű látványtervét Varga Gábor készítette. Statikusa Décse Sándor volt. Korabeli újságok és dokumentumok felhasználásával idézi meg az 1956 őszének eseményeit az emlékmű. A betonból készült háromszög alakú építményt 2006-ban, a forradalom és szabadságharc 50. évfordulóján avatták fel.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc tiszteletére emelt kompozíció közepén álló kereszten elhelyeztt táblán Albert Camus sorai olvashatók 1957-ből: "[...] csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha, sehol – még közvetve sem – igazoljuk a gyilkosokat”"

2006-ban, az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulóján avatták fel a Templom téren álló emlékművet.

(Kósa Károly felvétele - VFMKMI)

A település elős templomát az 1571. évi szolnoki török adólajstrom említi, amely 1596-ban egy tatár támadás következtében elpusztult. A 18. század második felében az újonnan benépesült település ideiglenes temploma 1762-ben épült vályogból. A ma látható kőtemplom 1789-ben épült. A Keresztelő Szent János születése templom a Fő utcában található. A késő barokk egyhajós templom szentélye keskeny, íves záródású. Homlokzatai falpillérekkel tagoltak. Belső terében a barokk szószék és a rokokó főoltár figyelemre méltó.

Boros Elek budapesti kőfaragó munkája a Nagy Háborúban hősi halált halt szajoli katonáknak emléket állító monolit, amelyet 1921. május 12-én avattak fel. Az emlékoszlopon felül babérkoszorú minta, alatta felirat: "Nyugosznak ők a hős fiak dúló csaták után." A 40 elesett katona neve is olvasható az obeliszk négy oldalán.

A török hódoltság alatt elnéptelenedett középkori Kunszentmártont 1717 és 1719 között Jászapátiból és egyéb jász helységekből érkező lakosok népesítették be. A község újratelepítésének 250. évfordulójára állították a város központjában található emlékművet és bronz emléktáblát 1969-ben.

A Nagy Háború hőseinek állított emlékmű a település központjában található, melyet nemzeti trikolorral festett kovácsolt vas kerítés ölel körbe. Az 1923-ban létrejött helyi szoborbizottság. Pásztor János budapesti szobrászművész alkotását választották, amely a feleségétől és a gyermekétől búcsúzó katonát ábrázol. A hősi emlékmű 1,8 méter magas alapzaton áll. A műkőből készült alkotás teljes magassága 4 méter.

A szovjet csapatok 1944. évi hadmozdulatai idején Tiszaszentimre akkori elöljárósága a községet elhagyta. Ezt megelőzően az utolsó intézkedések egyike a frontszolgálat alól mentesült férfi lakosok erődítési munkálatra rendelése volt a német katonák mellé a Tiszánál. 1944. október 17-én Kunhegyes felől érkeztek az első szovjet katonák a községbe. Néhány lakóház és gazdasági épület sérült meg a harcok során, annál nagyobb volt az emberi veszteség. Csak a rendszerváltás után adatott meg, hogy a helyi hősöknek emléket állíthasson a település.