A jászberényi Fehértói temetőben 1898-ben avatták fel a márvány obeliszket, mely alatt 143 hős nyugszik. Az emlékjel felirata: "1848-49-iki honvédek a tápióbicskei és isaszegi ütközetben megsebesült és Jászberényben elhunyt honvédek emlékére állítatta a jászberényi 5-ik Ker. Róm. Kath. Olv. Egylet hálás kegyelete 1898. márcz. 15."

Szabadságharc emlékére 1929-ben állított márványtábla a tavaszi hadjárat során a településen táborozott honvédek tiszteletére a Városháza falán található.

(Kósa Károly felvétele - VFMKMI)

1848 és 1956 évszámokkal díszített kopjafa, melyet 1991-ben állított a település a forradalmi események emlékére.

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban fegyveresen nem vettek részt a német telepesek, az annaháziak például felmentést kértek Szemere Bertalan belügyminisztertől, mivel betelepülők a házépítéssel foglalatoskodtak. Az emlékművet a centenárium alkalmából állították fel a Nemzeti Parasztpárt fiataljai Bujdosó Mihály vezetésével a főtéren.

Az Aradon kivégzett honvédtisztek tiszteletére emlékparkot alakítottak ki Cibakházán 1989 márciusában. Az aradi tizenhármak emlékműve az október 6-i megemlékezések állandó helyszíne a településen.

(Kósa Károly felvétele - VFMKMI)

Vécsey Károly honvéd tábornok (1807-1849) 1849. február 24-én Varsánynál 2500 emberrel és 8 ágyúval állt szemben Ottinger 3000 fős seregével. Március 5-én Damjanich hadosztályával együtt fényes győzelmet aratott Szolnoknál. A csata után 3. osztályú érdemjellel tüntették ki. Május végén megkapta a katonai és polgári érdemjel 2. osztályát. Megadásra kényszeríttette Arad császári várőrségét június 27-én. A temesvári csata után Borosjenőn kapitulált. Aradon kötél általi halálra ítélték.

Klapka György (1820-1892) 1849. január elejétől honvéd ezredes, a felső-tiszai hadtest parancsnoka volt. Január 22-én részt vett - Perczel Mór oldalán - a szolnoki híd elfoglalására irányuló ütközetben. Július 13-tól a Komáromban visszamaradó sereg parancsnoka lett. Egy hónapi tárgyalás után október elején, a várőrség büntetlensége fejében, átadta a várat a császáriaknak. Emigrált, majd 1868-ban hazatért és országgyűlési képviselő lett.

A Perczel Mór (1811-1899) által vezetett hadtest, a középponti mozgó sereg védte a kiürítés alatt álló fővárost, majd Szolnokig vonult vissza 1849 elején. A haditerv szerint a várost, mint a Tisza egyik átkelési pontját, tartania kellett. Perczel különböző alakulatokat kapott a feldunai és a tartalék hadtest állományából is. 1849. január 10-én Perczel már Szolnokon volt. Az itt tartott haditanácson Josef Kollmann ezredes azt javasolta, hogy védjék a Tisza vonalát, de Perczel ezt elvetette. 1849. január 13-án Perczel elhagyta Szolnokot és Debrecen felé akart visszavonulni. 1849.

Leiningen-Westerburg Károly honvéd tábornok (1819-1849) 1849. január közepétől a 19/3. gyalogezred parancsnoka volt. Februártól alezredes dandárnok lett a 3. hadtestben.

A tavaszi hadjárat során 1849 március első felében Cibakházán volt a magyar sereg főhadiszállása. A szolnoki csatát megelőző napokban itt lakott Damjanich János, Leiningen-Westerburg Károly és Kossuth Lajos.