Kunhegyes

warning: Creating default object from empty value in /data/web/www_zounuk/sites/all/modules/i18n/i18ntaxonomy/i18ntaxonomy.pages.inc on line 34.

Török Imre (1867-1952)

Török Imre református esperes-lelkész 1867-ben született Debrecenben. Egy ideig a debreceni főgimnáziumban tanított, majd Tiszaroffon, mint rendes lelkész tevékenykedett közel tíz éven keresztül. Ezután Kunhegyesen és Kisújszálláson kapott hivatalt.
A Szeretet című egyházi képes újságnak több évtizeden keresztül szerkesztője volt, a különböző hírlapokban is jelentek meg írásai. Külföldi tanulmányútjairól írt beszámolókat. Tagja volt a Stefánia Szövetségnek, a Debreceni Öreg Diákok Egyesületének.

Zászlótér (Kunhegyes)

Az Európai Uniós csatlakozás előestéjén, 2004. április 30-án avattak zászlóteret Kunhegyesen a Városháza melletti parkban, ahol az Országzászló is található. Az átadási ünnepség keretében Herbály Imre országgyűlési képvieslő és Kontra József polgármester avatta vonta fel a tizenkét csillagos uniós lobogót a zászlórúdon.

Nagy László-relief (Kunhegyes)

Czupp Pál fafaragó a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Nagy László Szakképző Iskola, Gimnázium és Kollégiumnak adományozta a névadó pedagógusról, Nagy Lászlóról (1816-1875) készült zsűrizett munkáját. A faragott portrét 2004. június 11-én leplezték le a szakmunkásképző épületének földszinti folyosóján.

Forrás:

Szakképző iskolai hír. Kunhegyesi Híradó 14. évf. 8. sz. (2004. augusztus) 6. p.

Kőkereszt (Bánhalma)

A Bábhalmán álló feszületet eredetileg fából készült, amely azonban az 1990-es évek közepére erősen megrongálódott. Bollók Emil kunhegyesi plébános vezetésével a hívek helyette kőkeresztet emeltek, amelyet 1996. november 17-én szenteltek fel. Az eredeti feszület maradványai a kunhegyesi templom hátához kerültek, és a Nemes család sírja mellé állították fel.

Szabó Lajos (1938-2004)

Dr. Szabó Lajos 1938. augusztus 30-án született Kunhegyesen. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem szerzett történelem-földrajz szakos középiskolai tanári és népművelői oklevelet 1961-ben. 1967-től a Magyar Pedagógiai Társaság, 1970-től a Debreceni akadémiai Bizottság tagja volt. 1968-ban szerzett bölcsészdoktori címet közép- és újkori magyar történelemből. Több mint 40 évig tanított, 1968 és 2003 között érettségi elnöki tisztséget töltött be. Megyeszerte elismert kutató és előadó volt. Számos általa lektorált és szerkesztett kötet látott napvilágot.

Józsa Imre (1828-1903)

Józsa Imre főhadnagy (1828-1903) a kunhegyei őrmester 1848. szeptember végén jelentkezett az alakuló Lehel-huszárezredbe és főhadnagyként érkezett haza a szabadságharc leverése után.

Komáromi Pál

Komáromi Pál Kunhegyes szülötteként szolgált a 12. (Nádor) huszárezredben. A forradalom kirobbanásának idején már kiszolgált őrmester volt, amikor is a község biztosává nevezték ki. Feladata volt az újoncok felszerelése és kiképzése.

Szépes Sándor (1813-?)

Szépes (Szipes) Sándor (1813-?) kunhegyesi legény 16 évesen jelentkezett a 12. huszárezredbe. Hadnagyként csatlakozott ezredével a honvédséghez. 1848. októberében főhadnaggyá léptették elő és áthelyezték a 14. (Lehel) huszárezredbe. Aradon közlegénynek sorozták be. 1860-ban századosként szerelt le.

Forrás:
Besenyi Vendel: Akikre eddig nem emlékeztünk = Redemptio 13. évf. 5. sz. (2006. október) 4-6. pp.
Bona Gábor: Kossuth Lajos kapitányai. Budapest : Zrínyi Kiadó, 1988

Kőkereszt (Kunhegyes)

A római katolikus temető bejáratánál álló kőkereszetet 1910-ben emeltették a kunhegyesi hívek. A feszület magas posztamesen áll, amelynek középső része előre nyúlik. A díszes talapzat középső része, amelyen a kereszt áll, rizaliszerűen kilép a háttérből. A két oldalon egy-egy kőváza látható.

Cserepes csárda (Kunhegyes)

1824-ben a kunhegyesi Morgó csárda leégett. Helyette a városon kívül a "Cserepes"-t építették. Nevének onnan eredhet, hogy vásárok alkalmával a csárda mellett cserépedényeket árultak. Egy másik elképzelés szerint pedig cseréppel fedett tetejéről nyerte nevét, és a zömmel nádfedeles építmények mellett ez ritkaságszámba ment a 19. század első felében. A szabdsághar alatt 1849 márciusában a Kunhegyesen átvonuló katonaságot a lakosság lelkesedéssel fogadta, ágyújok elé több lovat adott, illetve a Tiszánál szolgáló nemzetőrökről állandóan gondoskodott.

Syndicate content
UMFT