A Kengyeli Helytörténeti Kör kezdeményezésére 2015-ben újították fel a Bagimajor és az Erzsébeti erdő között található szakrális emlékjelet. Az önkormányzat is részt vett a felújításban, valamint helyi családok a kereszthez szükséges faanyag beszerzésében, hanem a munkálatokban is segítettek. Pünkösd vasárnap, május 24-én a szentmisét követően Lengyel István esperes szentelte fel a keresztet.

Vitéz Horváth Antal Pusztakengyel

Forrás:
Vitézi rend története, szervezete és tagjainak névkönyve. Budapest, 1941.

Mezőtúr–Nagykúria földbirtokosai, a Harkányi család a 20. század elején emelték a ma látható kúriát, amikor a majorságot modernizálták. A család a Pusztakengyel–Harkányimajorban álló kúriájában lakott,  a pusztakúriai épületben pedig az itteni birtokrész intézője élt.

(Kósa Károly felvétele - VFMKMI)

(Kósa Károly felvétele - VFMKMI)

(Kósa Károly felvétele - VFMKMI)

(taktaharkányi) báró,
1895-ben kapta a báróságot.
Károly és Vörös Emilia fia Andor (felesége: gróf Csáky Mária), pusztakengyeli birtokos volt vármegyénkben. Egyetlen leánya báró Harkány Anna. (Kemp. IV. 484.)

Forrás:
Dr. Scheftsik György: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye multja és jelene. Pécs, 1935.

A II. katonai felmérés idején a taktaharkányi báró Harkányi család pusztakengyeli majorja már meg volt. Az államosítás után a termelőszövetkezet kezelésébe került a kúria. Irodákat és filmszínházat rendeztek be a falai között. Jelenleg a Dózsa Termelő Szövetkezet irodái működnek a magántulajdonba került épületben.

Solymos Arthur igazgató-főmérnök 1890-ben született Mitrovicán (Szerém megye). Középiskoláit Zentán végezte. Mérnöki diplomát a m. kir. József Műegyetemen szerezte meg 1912-ben. A m. kir. Földművelési Minisztériumban helyezkedett el tanulmányai végeztével. A soroksári Duna ág rendezési munkálataival bízták meg. 1913-ban Temesvárra került. Szerepe volt a Bega hajózhatóvá tételében.

Kengyel község, valamint a közigazgatási határán belül található hat kunhalom, mind a Szolnoki löszhátság kistájon fekszik. Ezek egyike a Beszélő-halom, amely azonban a többszörösen károsított kunhalmok sorába tartozik.

Forrás:
Tóth Albert: Az Alföld piramisai. Kisújszállás, 2002.