A bálthelyi Bánó család építette az 1920-as években a kúriát a Tiszaszőlős és Tiszaigar határában elhelyezkedő Bánótanyán.
A Tiszaroffon található Zytás-kúriát nem a nevet adó család építette. Zitás István és felesége, Kazinczy-Nagy Mária vette a kúriát 1902-ben. A kúria egy földszintes klasszicista stílusú épület. Középső részén négy pilléren nyugvó, mellvéddel ellátott, nyitott repkénnyel díszített terasz állt. A háromszög alakú homlokzat napjainkban beépítve látható.
A histrorizáló stílusú kúriát feltehetően a 19. század végén építhette a Vadász család. A 2. világháború után a kúria a helyi tanács tulajdonába került. Hosszabb ideig a polgári védelem használta az épületet. Az 1990-es évektől pedig a túrkevei múzeum kapott helyett itt. Az épület másik felében pedig lakás található.
Forrás: Virág Zsolt: Magyar kastélylexikon 6-7. kötet Budapest, 2005.
Farkas – Schleiminger-kúria (Vörösmarty M. u. 8.) A Farkas család már a XIX. század első felében birtokos volt Tiszafüreden, az (egykor) klasszicista stílusú kúriát is feltehetően akkor emeltette a família. A Farkas család birtokos nemesi família volt, azt azonban nem tudni, hogy melyik nemes Farkas családhoz tartozott. 1854-ben Farkas Ferencet említették birtokosként a településen. 1894-ben dr. lovag Schleiminger László orvos vásárolta meg az épületet, akinek a XX. század elején 300 kötetes könyvtára volt a kúriában.
Tiszafüred Kovásy-kúria Temető u. 1. A kúriát emeltető kovási Kovásy családból Kovásy Lajos költözött Tiszafüredre 1834 előtt. A família Kovásy Lajos fia, Kovásy Ferenc széki Széky Margittal – Széky (IV.) Péter országgyűlési képviselő, johannita lovag lányával – kötött házassága révén szerzett birtokokat Tiszafüreden és Tiszaigaron 1870 táján. A Kővár-vidéki eredetű kovási Kovásy (másnéven Bozga) család 1720-ban kapott címeres nemeslevelet III. Károly királytól Gergely, valamint fiai, Illés, János, Péter és László személyében.
Borovszky Magyarország vármegyéi és városai című munkájának adatai alapján a kúriát a nagykárolyi gróf Károlyi család emeltette 1867-ben. A kúriát a nagykárolyi gróf Károlyi család emeltette 1867-ben. A gróf Károlyi családot 1854-ben még nem említették tiszafüredi birtokosként A tiszafüredi temetőben viszont egy köznemesi Károlyi családnak valóban van sírköve. Lehetséges, hogy a két család keveredett össze a Borovszky Samu által szerkesztett műben.
A Basch család a 19. század második felében szerzett birtokokat a Cibakháza és Tiszaföldvár határában elterülő Nagyhátpusztán és Homokréten. A família majorsági központját Homokréten alakították ki. Itt építették fel az 1900-as évek elején a jószágigazgató kúriáját is. A földbirtokos család kúriája Nagyhátpusztán épült fel, melyet főként nyaranta használtak. Homokréten álltak a mintagazdaság uradalmi épületei, istállói, magtárai, pincéi és cselédházai. Dr.
A tiszaderzsi kúriát losonczi Lossonczy Mihály miniszteri tanácsos, a Lipót-rend lovagja emeltethette klasszicista stílusban a 19. század közepe táján. Lossonczy Mihály egyetlen gyermeke, Lossonczy Amália 1880-ban szilasi és pilisi Szilassy Istvánnal kötött házasságot. A kúria volt a környékbeli vadászatok központja. A hagyomány szerint nagybányai Horthy Miklós kormányzó is megfordult itt több ízben. Szilassy László versenylovakat és agarakat is tartott. Az 1930-as években a kúriát felújították, egy ma is meglévő virágtartó alján az 1918-as évszám olvasható.
A kúria magját a Tiszaderzsen 1728-tól több birtokrészt megszerző roffi Borbély család emeltette intézői lakás céljából. Ezt az épületet bővítették kúriává. Három építési fázis nyomai figyelhetők meg az épület architektúráján.. A kúria a 20. század elején a família egyik nőtagja, Borbély Etelka házassága révén losonczi Lossonczy István tulajdonába került. 1922-től felesége tiszaderzsi birtokán gazdálkodott, ahol korszerű öntözéses mintagazdaságot létesített.