(bedeghi és berencsi, nemes, báró és gróf)
A tolnamegyei Bedegh helységből ered, innen vette előnevét is.
A XVI. században a nyitramegyei Berencsre származott át s ezóta ott volt a főfészke. Nagy Iván munkája (VIII. 183.) a család genealogiáját szakadatlan sorozatban az 1485. év körül feltünt azon Gáltól kezdődőleg hozza le, kinek Bernát nevű fiától az 1535-ben bárói rangra emelt, de utód nélkül maradt Ferencz honti főispán származott.
(K. K. I. 305. XLII. 253.)
Nagy Iván azonban téved, midőn azt állitja, hogy István 1632. évben, Lajos 1655. évben bárói, Zsigmond pedig 1723. évben grófi rangot nyertek, mert István 1632. évben (K. K. VII. 1070.), Lajos pedig 1655. évben (K. K. XI. 448.) grófságot kaptak, következőleg lehetetlenség az is, hogy ez utóbbinak szépunokája Zsigmond lett volna a grófi ág alapitója.
1485. évben élt Gáltól származott Péter, ettől Lőrincz volt szolnoki kapitány (1547-53.), a kit a török rabságból regőczi Huszár István szabaditott ki, ettől pedig Pál egri kapitány (+ 1606.). Ő volt az első, a ki megyénkben szerepet játszott s az enyingi Török család révén a gúthi Országh család rengeteg uradalmainak birtokosává lett.
1569. évben ugyanis II. Miksa király a mag nélkül elhunyt gúthi Országh Kristóf országbirónak Sirok és Oroszlánkő váraihoz tartozó, Heves-, Nógrád-, Kishont-, Pestmegyékre kiterjedő, jószágait az elhunyt nővérének, gúthi Országh Borbálának és férjének enyingi Török Ferencznek, adományozta.
Ezek leányát Zsuzsannát az emlitett Nyáry Pál vette nőül. Az 1569. évi donatiós levél másolata ma is feltalálható megyénk levéltárában s egyenként felsorolja az adományozott birtokokat.
(1737. év pp. 177. sz.)
A törököknek a megyéből történt kiüzése után a fegyverjog (jus armorum) czimén elvették a családtól a birtokokat, melyeket az új szerzeményi bizottság (neoaquistica commissio) útján csak nagynehezen sikerült visszaszereznie.
A XVIII. század első felében a Nyáry javak leányágon a Haller, Bossányi, Szemere, gróf Szunyogh, regőczi Huszár, Petrovay, Jósa, Dósa, Orczy, Tarródy, Rakovszky stb. családokra szállottak át.
(1743. év pp. 244. sz. 1752. év pp. 452. sz.)
A jelenlegi nemzedék származási adatait a M. Nemz. Zsebkönyv I. részében találjuk.
Lásd még: Siebm. 458. Turul 1897. év 68. lap.

Forrás:

Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Eger, 1906.