Helyismereti wiki oldalak

Mayerfy

Mayer Ferencz budai serfőző, neje Viemer Teréz, gyermekeik József, Ferencz, Alajos, Károly, Szer. Ferencz, Teréz és Marianna 1796. évi júl. 1-én czímeres nemeslevelet s a Mayerfy nevet nyerik.
Az emlitett Károly 1826. évben kihirdetve.
(1826. év 920. sz. 940. jkl.)
Armalis-másolat található a pestmegyei levéltárban.
Czímer: K. K. LIX. 106.

Forrás:

Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Eger, 1906.

Major

1800. évben Tiszaföldváron és Nagyréven laknak ilynevűek.
(1800. év 477. sz. 657. jkl.)

Forrás:

Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Eger, 1906.

Göltl Mátyás

ny. cs. th. * 1880. Győrsövényház. 1897-ben szabadult fel mint lakatos segéd. 1901-ben bevonult katonának, a háborúban a szerb fronton harcolt, 1925-ben vonult nyugalomba. Kor. ez. érd. k. (vit. szalagon), kor. vas érdem k., szolg. k., jubileumi érd. k., vöröskereszt bronz díszérem tulajd. - Felésége: Kiss Klára.

Forrás:

Dr. Scheftsik György: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye multja és jelene. Pécs, 1935.

Subich

(koloni)
A Subics név nem ismeretlen történelmünkben, igy nevezték II. Endre idején a Breberi grófokat, a Zrinyiek őseit.
(Dr. Wertner: Délszláv uralkodók. Salamon F.: Az első Zrinyiek.)
A koloni vagy nagykoloni Subich család eredetét nem ismerjük.
II. Mátyás 1609. évben Subych Tamásnak nemességmegerősitő és czímerújiutó levelet adott s ebben világosan kijelentette, hogy az ő ősei már régtől mint valóságos nemesek szerepeltek. Ezen Tamástól származott Pál, a ki 1652. évben nádori donatiót nyert a magtalanul elhunyt Verebélyi Mihály farmosi, bodi, alattyáni és szőllősi birtokaira. Eme javakban Verebélyi Mihály testvérének, Péternek, gyermekei Ferencz és Katalin háborgatták az adományszerzőt, ki a további zaklatást elkerülendő 100 forinttal elégitette ki őket.
(1652. év 2. sz. 1723. év 118. sz. 1753. év 264. sz. 1654. év 11. jkl.)
A család leszármazása a vármegyei levéltárban (1722. év 58. sz. 454., 456., 460. jkl. 1725. év 135. sz. 1743. év 250. sz. 1751. év 27. sz. 1753. év 141. sz. 1759. év 113. sz. 1782. év pp. 2263. sz. 1801. év pp. 3098. sz. 1802. év pp. 3343. sz. 1810. év pp. 3316. sz. 1813. év pp. 3371. sz. 1829. év pp. 30. sz. 1334. év pp. 13. sz. 1839. év pp. 16. sz.) és Subich György hevesmegyei várnagy családi levéltárában levő különböző korbeli oklevelek adataiból következőleg volt összeállitható:

http://vfek.vfmk.hu/00000108/234.htm


Pál és Murányi Rebeka gyermekei közül Ferencz a testőrségbe történt ajánlása alkalmával 1760. évben, a többiek pedig 1768. évben nyertek nemességükről előnevük feltüntetése mellett bizonyságlevelet.
(1760. év 2. sz. 1768. év 220. sz. 382. jkl.)
Eme testvérek közül Ferencznek és Imrének két nőtestvér volt a felesége, az előbbié Thyr Apolló később férjhez ment dezséri Bachó János krassói főispánhoz.
Az 1609. évi - Nyitramegyében 1610. évben kihirdetett - czímerlevél elkallódván a család czímere csak pecsétlenyomatokból állapitható meg.

Forrás:

Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Eger, 1906.

Gyói (G.) József

földbirtokos * 1869. Tiszasas. Régi gazdálkodó család leszármazottja, 80 hold földön gazdálkodik, fajállatokat tart. A Gazdakör, a Közbirtokosság elnöke, Közs. képv. test. tag, a Ref. egyház presbitere; 2 évig volt közs. főbíró. - Felesége: Lada Julianna, fia: Gábor.

Forrás:

Dr. Scheftsik György: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye multja és jelene. Pécs, 1935.

Tóth Lajos (1883-?)

vitéz, cs. alhdgy * 1883. Orosháza. 1902-ben bevonult rendes katonai szolgálatra, 1906-ban Nagyszebenben átlépett a csendőrséghez, a háború alatt mint táb. cs. harcolt szerb és román fronton, megsebesült; 1920-ban th. 1930 óta alhdgy és a karcagi cs. szakasz parancsnoka, I. o. ez. vit., 1908 évi eml. koronás érdemérem (sisakkal és pajzzsal), 20 éves szolg. kereszt tulajd. 1925-ben avatták vitézzé. Több izben kapott írásbeli és pénzbeli elismerést. - Felesége: Aradi Ilona, gyermekei: Lajos, Jolán, Károly és Magdolna.

Forrás:

Dr. Scheftsik György: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye multja és jelene. Pécs, 1935.

Orosz Miklósné, Károsy Jolán

postatisztv. özvegye, m. kir. postamester * 1893. Cegléd. 1917-ben szerezte meg postai képesítését. Gyakornok volt Pilisen, Pécelen, Parádon, Nagyszalatnán, administrator különböző helyeken. 1928-tól Jászteleken, 1934 óta Jászjákóhalmán postamester. A Rev. liga tagja.

Forrás:

Dr. Scheftsik György: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye multja és jelene. Pécs, 1935.

Laczkovich Andor

m. kir. postamester * 1891. Cegléd. Gyakornok volt, majd Gácson postamester, 1920 óta a fegyverneki postahiv. vezetője. - Felesége: Pitlik Ilona, fia: Béla.

Forrás:

Dr. Scheftsik György: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye multja és jelene. Pécs, 1935.

Zsámbékos dűlő hídja (Jászberény)

A Jászberényről Dormándra vezető úton több boltozott híd is állt a történelem folyamán. Közülük a legnagyobb a Zsombékos dűlő hídja 8, 5 méter széles nyílásával. Rossz állapota miatt mára elbontották.

Forrás:

Tóth Ernő: Hazánk, Magyarország ismert és rejett hídjai. Budapest, 2015.

Vízimalom (Jászalsószentgyörgy)

1825-ben épült a vízimalom a Zagyva folyón. A folyószabályozások után egy kis tó maradt az épület mellett. A napjainkban is látható ipari műemlék (Micsurin út 36.). A rendszerváltozást követően állami tulajdonból az ÁFÉSZ gondozásába került át az épület, majd 1995-ben egy magánszemély vásárolta meg. A tulajdonos azonban nem törődött az egykori malom állapotával és nem volt méltó módon hasznosítva sem. A Jászalsószentgyörgyi Községi önkormányzat 2012 tavaszán (48/2012. sz. határozat) úgy döntött, hogy bérbe veszi a helyi értéket képviselő ingatlant. A jelenlegi tulajdonossal kötött megállapodás lényege, hogy az önkormányzat részt vállal az épület állagmegóvásában és fenntartásásban, ellenszolgáltatásként a tulajdonosnak biztosítania kell, hogy a látogatók megtekinthessék az egykori vízimalmot. Az önkormányzat hosszútávú célja pedig anyagi források előteremtése, hogy megvásárolhassa az ipari műemléket a község számára, hogy helyi védettség alá helyezéssel megőrizhessék az utókor számára.

Jászalsószentgyörgy

Képeslap

Forrás:

Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Képeslaptár

Lukácsi László: Alsószentgyörgyi anziksz =Redemptio 15. évf. 2. sz. (2008. április) 22-23. pp.