1804-ben emelték a klasszicizáló későbarokk stílusú Nepomuki Szent János-szobrot a tiszai fahíd közelében Győrffy Pál sóhivatalnok adományából. 1909-ben a fahidat elsodorta a jeges ár. A vasból készült új híd építési munkálatai miatt a kőszobor pedig átkerült a Vár területére a Zagyva túlpartjára 1910-ben. Fényes Adolf korabeli festménye még a Vártemplom előtti kis parkban festette meg.  Utána a Szolnoki Művésztelep délkeleti sarkán állt.

A barokk Mária-szobrot 1747 előtt állították fel. A kovácsoltvas kerítéssel övezett területen hasáb alakú talapzaton Mária alakja egy kígyós földgolyón áll. Az Immaculata szobor talapzatán elöl kőkeretbe foglalt pelikános városcímer látható. 

A műemlék jellegű barokk fogadalmi kápolna az 1733-ban pusztító pestis megszűnésének emlékére emeltetett 1749-ben. Fogadalmi ünnepe december 3. A kápolna 1767. január 21-én kapta meg XIII. Kelemen pápától a búcsújáróhellyé való nyilvánítást. A négyzet alaprajzú főhomlokzat előtt álló toronyhoz csatlakozik a hajó és a szentély.

A kastély 1830 körül épült klasszicista sítlusban a tulajdonos, Orczy György megbízásából, Zofahl Lőrinc tervei alapján. A kastély az 1800-as és 1900-as évek fordulóján cserélt először gazdát, amikor Orczy Andor eladta gróf Dessewffy Emilnek, mivel elkészült az Orczyak új rezidenciája a Szarvashalom körüli ligeterdő területén.  

1830 körül épült a Laczka János utca 1. szám alatt található műemlék lakóház, melyet a Gajzágó család építtetett. A 19 és 20. század fordulóján az akkori földbirtokos lánya, Gajzágó Erzsébet Argyellán Zoltán huszárőrnaggyal kötött házassága révén a kúria az Argyellán család tulajdonába került. Az ún. Jégpalota szabadon álló, magasföldszintes, klasszicista lakóház, 2-3-2 ablaktengellyel. Mindkét homlokzatán 4-4 toszkán oszlopokra helyezett timpanonos, konzolsoros portikusszal, klasszicista vasráccsal.