Tantó János Tiszaföldváron született. 4 polgárit Szekszárdon végezte, majd Nagykőrösön szerzett kántor-tanítói oklevelet 1916 júniusában. A székesfehérvári 17. honvéd gyalogezredhez sorolták be, ahol négy évig katonáskodott az orosz és az olasz fronton. Súlyosan megsebesült. Nagyon sok katonát tanított írni és olvasni a csendesebb harctéri napokon. 1928-ban kapta meg a főhadnagyi rangot. Jogosult volt a bronz vitézségi érem és a Károly csapatkereszt viselésére is.
Leszerelése után először Decs községbe került, mint kántor-tanító. 1920-ban Jászkiséren vállalt állást, ahol 1959-ig dolgozott. Itt is élt 1969-ben bekövetkezett haláláig. A református közösségben is sokrétű szerepet vállalt. 22 éven át volt presbiter és elnöke a presbiter számvizsgáló bizottságának. Közreműködött a férfi dalárdában. A Földműves Szövetkezet felügyelő bizottsági tag, és pénztárellenőri felügyelő is volt. Az 1922-ben megalakult jászkiséri levente intézményben is oktatott. A helyi ipariskolának 1923-tól igazgatója volt. A 2. világháború után, 1950-ben, megalakult községi tanácsnak is tagja lett.
1932-ben kötött házasságot Gábor Erzsébettel. Gyermekük nem született.
Forrás:
Győri János: In memoriam Tantó János = Redemptio 10. évf. 2. sz. (2003. április) 2. p.