Badár Balázs Mezőtúron született 1855. március 6-án. Szappanos Imre és id. Varga János korsósmestertől tanult. 1879-ben már saját műhelye volt. Az 1880-as évektől kialakult egyéni stílusa a helyi népművészet, a szecesszió és a nemzeti stílusjegyek sajátos ötvözete volt. A pécsi Zsolnay-gyár közvetítésével megismerkedett meg a 16-18. századi közelkeleti kerámiaművészettel, amelynek formai, stilisztikai elemeivel gazdagította művészetét. Országos hírre az 1890. évi országos vásárokon történt részvétele után tett szert.

Mezőtúr egyik specialitása és nevezetessége, aki művészetté fejlesztette a mezőtúri agyagipart nagyszerű magyaros vázáival, utánozhatatlan szinkeverési és égetési eljárásával és eredetiségével. Szállított már Német- és Olaszország, Hollandia, és Amerika számára is. Brüxellesben, Párisban, Amszterdamban nemzetközi vásárokon és kiállításokon ismételten aranyérmeket nyert a Badár-vázákkal.

1896. évi Millenniumi kiállításon ezüstérmet, 1897-ben Brüsszelben ezüstérmet, 1900-ban a Párizsi Világkiállításon díszoklevelet kapott. Ekkor már kizárólag díszedényeket készített. Műhelyében vendégül látta pl. Albrecht főherceget, Jászai Marit, Fedák Sárit, Móricz Zsigmondot. 1932-ben műveinek válogatott anyagát a stockholmi múzeum szerezte meg.

(Kósa Károly felvétele - Verseghy Ferenc Könyvtár Fotótára)

Forrás:

Bodorik Sándor: Mezőtúri életrajzi lexikon. Mezőtúr, 1999.

Dr. Scheftsik György: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye multja és jelene. Pécs, 1935.