Historizáló stílusjegyei alapján a 19. század utolsó negyedében épülhetett a kúria, amely a Bakos család szőlőbirtokának központjaként szolgált. A Bakos család egészen az államosításig használta az épületet. Azután a termelőszövetkezet kezelésébe került az egykori szőlőbirtok. A Tisza menti Mgtsz az épület pincéjét borfeldolgozás és bortárolás céljára használta. A rendszerváltozás után előbb egy részvénytársaság tulajdonába került az ibngatlan. Napjainkban magántulajdonban van.

Szabadon álló, földszintes, megközelítően négyzet alaprajzú épület. Homlokzatait egykor historizáló architektúra fedte. Mára azonban csak az ívsoros párkány töredéke látható néhány helyen. A főhomlokzat középrészén két pilléren nyugvó, háromszög-oromzatos kocsialáhajtó lép ki a fal síkjából, amely alatt ajtó nyílik. A bal oldali oldalhomlokzat 2 tengelyes, a jobb oldali oldalhomlokzat 3 ablakos, ezek egyikének faragott díszítésű régi ablakkerete még látható. Ezen ablak felett szecessziós jellegű ráccsal ellátott felülvilágító is nyílik. A jobb oldali oldalhomlokzat előtt egykor terasz húzódott. A hátsó homlokzat 2+A+2 osztású. A kúria teljesen alápincézett.

Forrás:

Virág Zsolt: Magyar kastélylexikon 6-7. köt. Budapest, 2005.