másk. Zsuffa
(dedinai)
Birtokos nemes család az árvamegyei Dedina (most Nemesdedina) községből, mely a Reviczky, Dedinszky, Burián és Hupcsó családokkal egy közös tözsből ered s megalapitójának Hotimérnak (1272) Wodur (Bodor) nevü fiától való unokája Domokos tekintendő, ki I. Lajos királytól 1355. évben a Hodocsin és Javra patak mentén Lodán fiával, Dienessel bizonyos javakat nyert donatióba. Domokostól származott Miklós (1391.), ettől Márton (1449.), ettől Mátyás.
Ezen Mátyás s azon László között, ki 1583. évben szerepel s már a Zsuffa néven ismeretes, körülbelül 3 ízen való hézagot mutat a leszármazási táblázat.
A Balázsovich név bizonyára Lászlónak János nevü fiától, Balázstól származik; ezen néven szerepelt Miklósnak fia Mihály, Esterházy egri püspök jószágigazgatója, a ki Árvamegyétől 1747. évben nyert nemesi bizonyitványát ezen megyében 1749. évben kihirdettette (1747. év 51. sz. 1749. év 413. jkl.), továbbá ennek a táblázaton feltüntetett összes leszármazottjai, köztük Mihály táblabiró és pápai praefektus, kinek a megye 1784. évben testimonialist adott. (1784. év 500. jkl.)
Viszont a Zsuffa néven voltak ismeretesek:
az 1804. évben kihirdetett Imre egri lakos s fia József (1804. év 140. sz.),
továbbá ennek Greskó Borbálától való, a táblázaton feltüntetett gyermekei, kik Hevesmegyétől 1846. évben nemességükről bizonyitványt nyertek (1846. év 1468. sz.);
végre ezen nevet viselte az 1816. évben kihirdetett Mátyás gyöngyösi lakos is, ki azonban a táblázatba nem volt felvehető. (1816. év 706. sz. 1096. jkl.)
Bár a megyében élt Balázsovichok a kihirdetések bizonysága szerint minden kétséget kizárólag az árvamegyei dedinai Zsuffa családból származtak, melynek czímere: "kékben zöld alapon korona felett könyöklő pánczélos kar karddal, a pajzs felső sarkaiban jobbról arany csillag, balról ezüst félhold; sisakdisz: a pajzsalak; takarók: kék-arany, ezüst-vörös," - pecsétlenyomataikon mégis mindenütt az 1710. évben armalist nyert binyóczi Balázsovics pozsonymegyei család következő czímerét találjuk:
"hasitott pajzs, elül veresben zöld alapon kettős kereszt, hátul kékben oroszlán karddal; sisakdisz: a pajzsbeli oroszlán; takarók: kék-arany, ezüst-vörös." (1796. év 69. sz. 1784. év pp. 940. sz. 1761. év pp. 683. NB. 1817. év 1274. sz.)
A család hevesi ágazatának leszármazása levéltári (1783. év pp. 2298. Ab. 1829. év pp. 16. sz. 1791. év 1069. sz. 1150. jkl. 1782. év pp. 2273. C. 1795. év 147., 769. jkl. 1809. évi insurr. összeirás) és anyakönyvi adatok alapján:

Forrás:

Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Eger, 1906.