Szolnokon született 1835. szeptember 28-án, sóhivatali tisztviselő gyermekeként. Az elemi iskoláit Szolnokon, a gimnáziumot Egerben végezte. Orvosi tanulmányait a budapesti egyetemen végezte. Orvostudorrá 1859-ben lett. 1860-62-ben a pesti egyetem élettani tanszékén tanársegéd, 1863-ban a kórélettan magántanára, 1863-tól a kolozsvári sebészeti intézet, 1867-71-ben a pesti egyetemen az elméleti orvostan nyilvános rendes tanára; 1871-83-ban az általános kórtan helyettes, 1871-től haláláig a gyógyszertan nyilvános rendes tanára és a gyógyszertani intézet igazgatója, 1880-88-ban az orvostudományi kar dékánja.

Magyarországon elsőként végzett bakteriológiai vizsgálatokat. A kórszövettan művelésének és oktatásának úttörője. Jelentősek az agykéreg mozgató központjának mesterséges ingerlésével kapcsolatos idegélettani kutatásai. Elsőként ismertette hazánkban Pasteur tanításait és a külföldi sejtkórtani kutatások eredményeit. Markusovszky Lajos munkatársaként közreműködött az Orvosi Hetilap szerkesztésében és a magyar orvosképzés fejlesztésében. Sokrétű munkássága jelentős ösztönzést adott a magyar orvostudomány fejlődésének.

1864-ben megkapta a Magyar Tudományos Akadémia Nagyjutalmát. Ugyanebben az évben a testület levelező, 1877-ben rendes tagjává választották. 1861-től a Magyar Természettudományi Társulat tagja, 1863-ban első titkára, 1872-88-ban alelnöke.

1888. július 15-én hunyt el Budapesten, s a Kerepesi temetőben kísérték utolsó útjára. Születésének centenáriumán emlékünnepséget tartottak Szolnokon, melynek keretében emléktáblát avattak szülőházán, s róla nevezték el az utcát.

Pollak Zs. metszete. (Vasárnapi Újság)

Forrás:
A Magyar Tudományos Akadémia Tagjai. 1. kötet. Budapest, 2003.
Dr. Balogh Kálmán. = Vasárnapi Újság, 1888. pp. 488-491.
Országos érdeklődés kísérte a Balogh-centenárium impozáns szolnoki ünnepélyét. = Szolnoki Újság, 1935. okt. 1. pp. 1-2.