Barócs János 1826. január 23-án született Áporkán (Pest megye). Középiskoli tanulmányait Kunszentmiklóson és Kecskeméten folytatta. A budapesti egyetemen szerzett mérnöki oklevelet 1846-ban.
Tanulmányai végeztével Tiszafüreden tagosító mérnökként munkálkodott 1848-ig. Részt vett a szabadságharcban. Az utászoknál szolgált hadnagyi rangban. A szabadságharc bukása után Budapesten vállalt hivatalt. Napidíjas mérnökként az ő feladata voilt a kőbányai szőlők kiosztása is. 1851-ben a tiszai osztálymérnökségen kapott munkát Szolnokon. Az ő nevéhez fűződik a karajenői, a burai és a tiszaugi átmetszések. Két évvel később a Heves-Szolnok-Jászvidéki Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat szolgálatában került Jászkisérre, ahol nyugdíjazásáig dolgozott. Ő tervezte a Tisza jobb parti töltésépítéseit, a dél-heveis, jászsági. szolnoki területek egységes vízrendezését (sajfoki, dobai, milléri öblözeteket. Nevéhez kötődik a Hanyi-ér nyíltcsatorna alá tervezett áteresz 1888. évi terve. A társulat folyószakaszán sikeresen irányította az árvizi védekezéseket is.
Munkája elismeréseként 1894-ben II. Ferenc József "Arany Érdem kereszt" kitüntetést adományozott Barócs Jánosnak. A társulat akkor már igazgató főmérnöke a királyi tanácsosi címet is elnyerte.
1905. szeptember 12-én, 79 évesen hunyt el Jászkiséren. A helyi református temetőben helyezték örök nyugalomra. A 2012 őszén átadott tiszasüliy árvízszintcsökkentő tározó viseli nevét.
Forrás:
Benedek József: Barócs János (1826-1905) = Kisér (2015. november): 7.