(nagybessenyői). A Szalók nemből való ősi birtokos családja vármegyénknek, mely nevét Bessenyő (ma Besenyőtelek) helységétől vette. Alapitója Márkus 1322-ben már birtokos volt Bessenyön. Fiai László, Miklós és Imre. V. László királytól Mihály 1452-ben czímerlevelet, Mátyás királytól pedig 1461-ben Therpesi Péter fia Miklós magszakadása folytán ennek terpesi és széki birtokára adományt nyert.
(1764. év pp. 768. sz.)
1576-ban szerepelnek B. Markan fia Márk fia Imre fia László fia Mihály fia György fia Mihály fia György s ennek neje Keczer Borbála, kiknek kovászói Mathusznay Pál és neje Jakchy Erzsébet kőteleki, gyandai birtokrészüket átvallották. (O. L. Bécsi K. K. IV. 13.) Ugyancsak György 1596-ban egri hadnagy volt s élén állott azoknak, kik a vár átadását szükségesnek tartották; mivel különben is vezérszerepet játszott ez ügyben s jó szónok hirében állott, ő vezette a szultán elé a kapituláló küldöttséget. 1638-ban B. Mihály és Eőry Anna leányaival: Annával (Babay Tamásné), Borbálával (Tibay Andrásné) találkozunk, kik Kún Péter és Bálint nevü sülyi jobbágyaikat felszabaditották.
(Leleszi konv. lib. 23. fol. 175.)
1663-han B. Mihály szerencsi lakos volt s terpesi birtokát 180 frtért zálogba adta Turcsányi György papnak. (1731. év pp. 127. sz.) 1668-ban B. István végrendelkezik javairól s ezeket nejének Kosith Annának s kiskorú fiának, Istvánnak hagyományozza.
(O. L. N. r. a. 881 : 15.)
A szabolcsmegyei Berczelen - hol már 1400-ban birtokos volt - idővel egészen meghonosodott. Ott született 1747-ben György testőr-iró, a nemzeti irány úttörője; az ottani ref. templom homlokzatán látható a család ősi czímere.
Történetét, leszármazását, czímerét Széll Farkasnak a családról irt munkájából eléggé ismerjük.

Forrás:

Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Eger, 1906.