Címlap › Helyismereti wiki › Borbély György (1875-1943)

Borbély György (1875-1943)

Roffi Borbély György főispán, felsőházi tag, országgyűlési képviselő és cs. és kir. kamarás Tiszaroffon született 1875. március 29-én régi nemesi családban. Szülei: roffi Borbély Géza (1839-1924) földbirtokos és szatmári Szathmáry-Király Etelka (1855-1898). Középiskolai tanulmányainak befejezése után a budapesti egyetem jogi karán, majd a Kereskedelmi Akadémia szaktanfolyamának hallgatója volt.

Borbély György

1897-ben lépett Jász-Nagykun-Szolnok vármegye szolgálatába közigazgatási gyakornokként, még abban az évben már tiszteletbeli megyei aljegyzőnek nevezték ki, majd Thomka Béla szolgabíró nyugdíjba vonulása után Borbély is pályázott a megürült szolgabírói helyre. 1899 tavaszán, miután sikeres államtudományi vizsgát tett, megkapta a tiszteletbeli főszolgabíró címet.

A közigazgatási pályát azonban az 1901-es sikeres választások után elhagyta. A törökszentmiklósi kerületet képviselte az országgyűlésen. A képviselőház egyik legfiatalabb tagjaként a ház korjegyzőjeként működött: ő olvasta fel Ferenc József trónbeszédét, amellyel megnyitotta az országgyűlést. Tagja volt a naplóbíráló és a VI. bíráló bizottságnak. 1905 végén elnyerte az uralkodótól a cs. és kir. kamarási méltóságot.

Az 1905-ös választási veresége után visszatért a vármegyei közigazgatásba. 1906-ban a tiszai középjárás főszolgabírája lett. Hivatali ideje valósult meg az az 1892-ben indult kezdeményezés, amelynek célja az volt, hogy Tiszaroffról Törökszentmiklósra kerüljön a járási centrum. Nevéhez fűződik annak a vasúti tervnek a képviselete, amelynek célja egy Pusztatenyő-Törökszentmiklós-Pusztataskony-Abádszalók vonalvezetésű vasút kiépítése volt. 1914-ben igyekezett a bevonult katonák hátramaradt családjainak segélyezését megoldani,  nevéhez fűződik a Vörös Kereszt helyi fiókjának megalakítása, az anya- és csecsemővédő otthon létesítése, valamint a törökszentmiklósi 100 ágyas hadigondozó kórház felállítása.

Borbély a háború végéig főszolgabíró maradt. Az 1918 októberében bekövetkezett politikai változások hatására november elején „megrongált egészségi állapotára” hivatkozva kérte nyugdíjazását. 1919-ben, a forradalmak alatt, ellenforradalmári magatartása miatt letartóztatták.Szabadulása után a románok fogságába került, majd a megpróbáltatások után visszavonult tiszaderzsi birtokára gazdálkodni. 

1924-ben újra tagja lett a közigazgatási bizottságnak (47-ből 47 szavazattal), 1927. január 10-én pedig a vármegyei törvényhatóság Horthy István és Kiss Ernő mellett őt küldte a felsőházba. A felsőház 1927. január 31-én jegyzővé választotta, emellett számos bizottságban is szerepet kapott (közigazgatási, közgazdasági és közlekedésügyi).
1929-ben a vármegyei törvényhatósági bizottság örökös tagjává választották. Az 1932-ben bekövetkező kormányváltáskor nevezték ki roffi Borbély Györgyöt főispánná, ünnepélyes beiktatására december 10-én került sor.

Egyesületi tagsága: Magyar Emberbarátok Országos Egyesületének Szolnok megyei főcsoportjának védnöke 1935-ben. Az 1915-ben megalakult Országos Stefánia Szövetség vármegyei intézményeinek kiépítése főispánsága alatt indult el. Nevéhez fűződik az 1937. július 17-én létrejött Jász-Nagykun-Szolnok Vármegyei Stefánia Szövetség, Elismertségét, népszerűségét jól jelzi, hogy az 1937. június hó 27-én, Nagyréven felavatott modern szülőotthont róla nevezték el.

Borbély számos gazdasági, társadalmi, vallási pozíciót is ellátott. A főiskolai és egyetemi hallgatókat magában foglaló Turul Szövetség 1932-ben Szolnokon is megalakította helyi szervezetét s megalakult a Damjanich Bajtársi Törzs. Az ebben tömörült egyetemi hallgatók Borbély György főispánt kérte fel a Törzs magisterének.
Igazgatósági tagja, majd elnöke volt a Szolnoki Cukorgyárnak. Ezek mellett: az Első Magyar Általános Biztosító Társaság választmányi tagja, a Szolnoki Hitelbank Rt. igazgatósági tagja, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület igazgatósági tagja, a Tisza-Dunavölgyi Társulat központi bizottságában póttag, a Hajózási és Kikötő Tanács tagja, a vármegyei községi jegyzők egyesülete örökös tiszteletbeli tagja, a Kaszinó elnöke, a HONSZ dísztagja, a Johannita-rend tiszteleti lovagja 1925-től, a Magyar Emberbarátok Országos Egyesületének vármegyei fővédnöke, a törökszentmiklósi Sportegyesület elnöke, tevékenységéért megkapta a Társadalmi Egyesületek Szövetségének nagy érdemkeresztjét.
 
A új miniszterelnök, Teleki Pál az 1939-es választások előtt jelentős mértékű személycseréket hajtott végre a főispáni karban, ezért kellett távoznia Borbély Györgynek is. Ez alkalomból Horthy kormányzó a Magyar Érdemrend középkeresztjéhez (ezt a kitüntetést az előző évben érdemelte ki) a csillagot adományozta a búcsúzó főispánnak.
 
Távozása után sem szakadt el a politikától, a Magyar Élet Pártja listáján bejutott a parlamentbe 1939-ben, ahol tagja lett a közigazgatási és a közjogi bizottságoknak.
 
1941. március 24-én, 66 éves korában hunyt el Budapesten. A tiszaroffi családi sírboltban nyugszik. Borbély György nem házasodott meg, ezért végrendeletében Gábor testvére (1880-1960) gyermekeit nevezte meg örökösökként.

Forrás:

Archontológia. Jász-Nagykun-Szolnok megye közigazgatési tisztésgviselői, 1876-1990

A Magyar Társadalom Lexikonja. Budapest, 1931.

Vajay Szabolcs. A Johannita rend lovagjai - 1854-1987. Buadpest, 1987

2014. augusztus 1. 10:27 — Károly Nóra