Györffy István 1884. február 11-én született Karcagon. Ősei a karcagi redemptusok névjegyzékében is megtalálható. Nagyapja és édesapja szűrszabó mester voltak. Györffy István a családon belül ismerkedett meg, mind a kézműiparral, mind a mezővárosi gazdálkodással. Családi örökségének is nagy szerepe volt abban, hogy viselettörténeti monográfiáját a cifraszűrről írta.

Édesanyja, Ágoston Mária akarata volt, hogy tanuljon. A karcagi gimnázium után a felvidéki Késmárkon folytatta tanulmányait. A kolozsvári és a budapesti egyetemi évek a botanika jegyében indultak. Cholnoky Jenő irányította a figyelmét az emberföldrajz és a településtörténet felé. Bátky Zsigmond a nagy tudású fiatalt munkatársnak hívta a Néprajzi Múzeumba. 1932-ben lett a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. 1933-ban pedig egyetemi katedrát kapott, mint a néprajz első nyilvános rendes tanára a budapesti egyetemen. 1935-ben a Magyar Néprajzi Társaság alelnöke,  1935-től haláláig az Ethnographia szerkesztője volt.

Neve a Györffy Kollégium, illetve a belőle kinövő NÉKOSZ mozgalom révén vált ismertté.

Szakterületén a településtörténeti komplex vizsgálatai emelkednek ki. Györffy István ezt a tudományágat településtannak nevezte, amely magába foglalta a településföldrajz, a településtörténet és a megtelepedő ember tevékenységével összefüggő kérdéseket. A kunok eredete éppen úgy foglalkoztatta, mint a hajdúké vagy a matyóké. Körültekintően vizsgálta az alföldi településrendszereket. A földhasználati rendszerekből indult ki, úgy  közelített a településhez. Új alapokra helyezve tárgyalta a magyar tanyarendszer kialakulását, ahogy új utakra tört a gazálkodás kutatásában is. A néprajzkutatók között elsőként keres magyarázatot és összefüggést gazdálkodásunk ázsiai kapcsolataira.

1939 októberében váratlan halálával tört derékba az értékes életmű.

Szülővárosában emlékét őrzi a róla elnevezett Nagykun Múzeum.

Forrás:

Bellon Tibor: Györffy István. In: Rékasy Ildikó: Györffy István munkássága. Bibliográfia. Szolnok: Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár, 1977.