Illéssy Sándor 1830. június 25-én született Pesten. 1848-ban nemzetőrnek állt és önkéntesként harcolt Bácskában, majd nemzetőr-századossá lépett elő és a Csepel-sziget parancsnoka lett. A tavaszi hadjárat alatt részt vett a február végi cibakházi ütközetben, ahol az osztrákok fogságába esett gr Leiningen-Westerburg Károlyt szabadította ki katonáival. E hőstettéért honvéd századossá léptette elő Damjanich János. Komáromnál esett fogságba 1849 júniusában és várfogságra ítélték.
Az önkényuralom időszakában a császári gyalogezredbe közkatonaként kényszer-sorozták. Hadnagyi rangig vitte, azonban 1855-ben lemondva tiszti rendfokozatáról leszerelt és ősei földjére tért vissza, ahol nagykun kapitánnyá választották. Emellett a Közbirtokosság, a Szolnok Megyei Gazdasági Egylet, a Honvéd Egylet, az Iparosok Köre, az Önsegélyező Egylet elnöki posztjait is betöltötte, valamint a Kunsági Pénztár igazgatója, az Országos Iparművészeti Múzeum felügyelőbizottsági és az Iskolai Választmány tagja, továbbá a Heves-Nagykunsági Egyházmegye utolsó gondnoka volt. Legfontosabb tisztségének Kisújszállás polgármestersége tekinthető, melyet 1872 és 1879 között töltött be.Közfeladatai mellett történetírással is foglalatoskodott. Személyes emlékei alapján írt a cibakházi ütközetről. Egyháztörténeti munkája a református egyház megyei történetét foglalta össze.
1886. március 19-én hunyt el a fővárosban, ahol el is temették. Azonban szülővárosa 1891-ben hazahozatta hamvait és a családi sírkertben, a kisújszállási Déli temetőben helyezték örök nyugalomra.

Forrás:
Besenyi Vendel: Akikre eddig nem emlékeztünk = Redemptio 13. évf. 5. sz. (2006. október) 4-6. pp.
Illéssy Sándor százados levélben köszöni meg Kisújszállásnak a nemzetőröknek küldött ruhaneműt : 1848. október 28., Óbecse. In: 1848-1849 Szolnok megyében. Szolnok, 1979. 32. p.
Zsoldos István: Az Illéssyek. In: Nagykun kalendárium az 1994. közönséges évre. Kisújszállás, 1994. 140-143. pp.