1847. szeptember 1-jén adták át a Pest-Szolnok vasútvonalat. A vonalat eredetileg a város déi felére tervezték. Itt akarták átvezetni a Tiszán, így itt épült fel a város első vasútállomás, az Indóház.

Szolnok határában 1845 őszén kezdték meg a vasútvonal által érintett területek kisajátítását. A vasútépítés magánházak mellett az újvársoi iskola épületét is érintette. Az iskola a Magyar Középponti Vasúti Társaság költségén a régi helyétől alig távolabb épült újjá.1846. október 17-én állapodott meg a vasút és a Magyar Kamara képviselői, hogy a vasúttársaság a kikötő felső részén a Kincstár számára megfelelő rakodóteret biztosít.

Az Ó-Szolnok vasútállomás épülete Wilhelm Paul Sprenger (1798-1854) építészmérnök tervei alapján készült. A kivitelezője a fővárosi Ziterbarth Mátyás volt (1803-1867). A klasszicista stílusú egyemeletes épület kontyolt nyeregtetetű, melynek középtengelyében huszártorony magasodik. A téglalap alakú épület kéttraktusos elrendezésű volt. A belső beosztást az idők folyamán többszr átalakították. A földszinten kapott helyet a pénztár, a poggyászfeladó, a csomagmegőrzés, az emeletn epdig az alkalmazottak irodái helyezkedtek el.

Az Indóház épületegyütteséhez tartozott a fából készült vonatfogadó csarnok, három kút és két tolópad, valamint a ma is látható faraktár és a vízház, amely 1850 és 1870 között épült romantikus stílusban.

(Németh István felvétele - Verseghy Ferenc Könyvtár Fotótára)

A vasútvonal átadásával egyidőben egy fiókműhelyt is létesítettek, amelyből később a MÁV Járműjavító Műhely fejlődött ki.

A Tisza-parti pályaudvar azonban hamarosan szűknek bizonyult és 1857-ben új állomás épült. Az indóház pedig teherpályaudvarrá vált. Utóbb az Ó-Szolnok vasútállomás épületében MÁV-alkalmazottak számára lakásokat adtak ki.

1969-ben a Damjanich Múzeum akkori igazgatója, Kaposvári Gyula vetette fel először, hogy az indóházat múzeummá alakítsák át. 1972-ben a 125 éves a vasút című múzeumi kiállítás megnyitóján dr. Csanádi György, a szakminiszter bejelentette, hogy Ó-Szolnokon alakítják ki a magyar vasút múzeumát. A minisztérium közlekedéspolitikai főosztálya  arról tájékoztatta a Szolnoki Városi Tanácsot, hogy az Ó-Szolnokra tervezett vasúti múzeum létesítésével a miniszter egyetért, de megjegyzi: a beruházás megindítására a tárca részéről 1975 előtt nem lát lehetőséget.

Két éves előkészület után 1987 tavaszán a Szolnok Városi Tanács elnökhelyettese az indóház és környékének múzeumi célra való átalakítása tárgyában megbeszélést tartott a MÁV Vezérigazgatóság História Bizottság, az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség képviselőinek, a megyei múzeum vezetője, a debreceni vasútigazgatóság képviselőjével. A városi tanács vállalta az épület felújítását és a környező terület parkká alakítását. Urbán Ljaos közlekedési miniszter döntése alapján a MÁV vezetése is döntött a járműkiállítás létrehozásáról és a munkálatok irányítására Kiállítási Munkabizottság létrehozását is elrendelték.

A munkabizottság 1988 őszén tartotta alakuló ülését.1989-1990 között a lakók kiköltöztek az indóházból, elkészültek a tervek a tetőszerkezet felújítására. 1991. július végén a Szolnoki Polgármesteri Hivataltól engedélyt kértek az állagmegóvásra. 1992. április 8-án megalakult az Ó-szolnoki Vasúti Járműskanzen Alapítvány Kuratóriuma. Azonban a bíztató kezdet után a MÁV 1994-ben a skanzen munkáira nem tudott fedezetet biztosítani. Majd 1997 őszére a MÁV mégis újjáépítette az indóházat és emléktáblát avattak az épület utcai homlokzatán.

(Kósa Károly felvételei - Verseghy Ferenc Könyvtár Fotótára)

Várhegyi Attila polgármester és Kovács Kálmán államtitkár adt át az épületet. Az ünnepélyes újraavatáson újra vonat gördült be az ó-szolnoki vasútállomásra. 424-es mozdony két, egy 1910-es és egy 1920-as évekből származó kocsit vontatott. Azonban a vasúti skanzen nem Szolnokra került, a fővárosban került megvalósításra.

2015-ig funkció nélkül üresen állt az épület. 2016. szeptember 1-jén, a Város Napja alkalmából kerül sor a szolnoki repülőmúzeum, a RepTár megnyitójára, amely a felújított indóházban került kialakításra.

Forrás:

Bagi Gábor: A szolnoki vasút hiteles története. Budapest, 2010.

Kaposvári Gyula: 125 éves a Pest-szolnoki vasút. Jászkunság  (1972.09.): 105-115.

Kaposvári Gyula: A szolnoki Indóház. Néplap (1989.09.27.): 3.

Szikszai Mihály: Vasúti állomásépületek Szolnokon (1847-1975). In: Zounuk. Szolnok, 1997.: 39-86.

Tál Gizella: Múzeum lehet az ószolnoki indóház. Jászkun Krónika (1998.01.03.): 1.

Técsi Zoltán: Élőholt vágányok. Jászkun Krónika (1997.05.08.): 5.

Tiszai Lajos, Tarpai Zoltán: Látlelet. Jászkun Krónika (1995.02.21.): 11.

Tiszai Lajos: A pusztulás anatómiája avagy az arcul csapott város. Jászkun Krónika (1997.01.18.): 9.

Tiszai Lajos: Korhűen újítják fel az indóházat. Jászkun Krónika (1997.02.11.): 1., 3. 

Tiszai Lajos: Felavatták az ószolnoki indóházat. Jászkun Krónika (1997.09.02.): 1, 3.

Tiszai Lajos: Szolnokország. Szolnok, 2001.