A 19. század közepén emelt vályogfalú ház kőalapra épült. Nyeregtetős, hódfarkú cseréppel fedett. A gazdaház építtetői, a Bordás család redemtus ősöktől származtak. A fésűs, kis előkertes beépítésű vízvetős deszkaoromzatú ház udvari homlokzata előtt hatoszlopos tornáccal, az ámbitussal.

Az egytraktusos alaprajzú ház utca felöli oldalán kapott helyett a tisztaszoba, amely a 19. század végén kapott díszítőfestést. A helyiségek gerendás födéműek. Középen a konyha rakott tűzhely és a kemence szája, ahonnan a hátsó szobát is fűtötték. Ezt követi a kisszoba, amely ma kiállítóhely és a kamra, ahol az élelmiszer tárolására szolgáló tárgyak láthatók.

Kertjében vízelvezetős deszkaoromzatú istálló áll és egy földbe süllyesztett pince.

A népi lakóház ma műemlékvédelem alatt áll. 1994-ben tájházat rendeztek be az egykori lakóházban.

Forrás:

Kiss Erika: Tájház Jászárokszálláson = Új Néplap (1994.10.31.): 3.

Magyar nép építészet. Budapest, 2016.

T.I.: Tájházat avatnak Jászárokszálláson = Jászkun Krónika (1994.10.29.): 1, 4.