Szolnokon a Szapáry utca egyik meghatározó szecessziós épülete az egykori Kádár Cukrászda. Helyén már az 1880-es években is egy cukrászda állt, amelyet Kádár Kálmán vásárolt meg 1890-ben. Amíg az új üzlet épült, addig az utca túl oldalán egy kis házban működött az üzlet.

Az épület frontrészén volt az üzlet. Az emeletre fényképész műtermet terveztek hozzátartozó laborral, valamint lakással. A Jánszky–Szivessy által tervezett épület alagsorában kapott helyett a cukrászműhely, ahol rengeteg gép is helyett kapott. A Kádár család főleg francia és német zúzógépet, hengergépet és drazségépet vásárolt. Az ezekkel készült édességek zömét kiskereskedők vásárolták fel, így jutott el az ország több pontjára is a szolnoki szaloncukorból és savanyú cukorkából, bonbonból.

1940-ben ifjabb Kádár Kálmán és testvére József vették át az üzlet vezetését. 1947-ben kétharmad-egyharmad alapon az egyik alkalmazott, Hegedűs Lászlóval közösen vezették az cukrászdát. 1948-ban az alapító Kádár Kálmán elhunyt, így az államosítást már nem élte meg. 

(Képeslapok - Verseghy Ferenc Könyvtár Képeslaptára)

A Tünde Presszó a rendszerváltást követően is fennmaradt. 2013-ban azonban a legutolsó bérlő Szabó Gyula anyagi okok miatt kénytelen volt bezárni a cukrászdát, amely azt követően még étteremként üzemelt.

(Kósa Károly felvétele - Verseghy Ferenc Könyvtár Fotótára)

Forrás:

Grosz Tamás: A szolnoki Kádár cukrászda. Torkolat (1990. március 15.): 16-17.

Hanga Valéria: Cukrászda, mely mai is készül a karácsonyra. Jászkun Krónika (1995.12.22.): 5.

Hanga [Valéria]: Szalonczukkedli a Kádár-cukrászdában. Jászkun Krónika (1997.01.): 5.

Kaposvári Gyula: Az egykori Kádár cukrászda. Szolnok megyei Néplap (1989.05.16.): 4.

Kásáné Csapó Katalin: Tsemege-tsinálók csodái. Magyar Konyha (1993. december): 12-13.

Nemes András: A Kádár cukrászda épülete. Új Néplap (2010.02.22.): 9.