Kiss Gábor 1895. július 11-én született Beregszászon. A nyíregyházi főgimnáziumban érettségizett. Jogi tanulmányait Kassán folytatta. Kecskeméten és a debreceni tudományegyetemen is tanult. Trencsénben lapszerkesztő volt. Az 1. világháborút követő összeomlás után előbb a csóti táborban, majd Szolnokon a menekültek ügyeit intézte, mint kormánybiztosi megbizott. 

1920-tól Szolnok város árvaszéki ülnök lett. 1925-ben a vármegyei árvaszéki tb. ülnökévé nevezték ki. Versei és jogi cikkei a fővárosi és helyi lapokban jelentek meg. 1909-ben "Átokország diákjai", 1933-ban "Szolnoki hárfa" c. verses kötete jelent meg. Számos közéleti és kulturális szerepet töltött be: Magyar Vöröskereszt szolnoki választmányi titkára, a Stefánia fiókszöv. ü. v. igazgatója, a Magy. irodalmi és művészeti szöv., az Alföldkutató bizottság, a várm. és városi iskolánkívüli népműv. bizottság, az Áll. el. isk. gondnokság tagja, a Magy. sakkszöv. ig. tanácsának tagja, a Verseghy Ferenc kör főtitkára, a Városi könyvtár- és múzeum egyes. választmányi tagja, a Várm. kaszinó jzője és könyvtárosa, a Sakkör örökös tb. elnöke. 1963-ban hunyt el.

Forrás:

Jász-Nagykun-Szolnok vármegye Trianon után. Budapest, 1930.

Dr. Scheftsik György: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye multja és jelene. Pécs, 1935.

Szolnoki fejek. Szolnok, 1928.