Kozma Ferenc (1931-2005)

Kozma Ferenc közgazdász, egyetemi tanár Szolnokon született 1931. június 29-én. Az érettségi után, 1949-ben beiratkozott az MKKE-re, ahol 1953-ban diplomát szerzett.  

1953 és 1956 között a BME Politikai Gazdaságtan Tanszékén tanársegéd volt, majd néhány hónapos minisztériumi kitérő után 1957-től 1962-ig a Kertészeti Főiskola adjunktusaként tanított. Ezután 1968-ig az MTA KTI-ben tudományos főmunkatársként dolgozott. 1967—1968-ban a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Szocialista Világgazdasági Intézete meghívott főmunkatársaként kutatott Moszkvában, majd 1968-tól 1984-ig a Minisztertanács Nemzetközi Kapcsolatok Titkársága főosztályvezetőjeként elsősorban a külgazdaság elméleti, módszertani és gyakorlati kérdéseivel foglalkozott. Időközben, 1961 -ben közgazdaság-tudományból kandidátusi fokozatot kapott, 1970-ben pedig az akadémiai doktori címet szerezte meg ugyanazon a tudományterületen; doktori értekezésének címe A „két Európa” gazdasági kapcsolatai és a szocialista nemzetközi együttműködés. Újabb váltás után, 1984 és 1989 között az MSZMP Politikai Főiskola tanszékvezető egyetemi tanára és rektorhelyettese volt. 
1978-tól 1989-ig kinevezett mellékfoglalkozású egyetemi tanárként oktatott az MKKE külgazdasági tanszékén, majd 1989 és 2001 között az egyetem nyilvános egyetemi tanáraként dolgozott. 2001-től professor emeritusként a BCE Nemzetközi Kapcsolatok Multidiszciplináris Doktori Iskola témavezetője, illetve oktatója volt. Vendégprofesszorként előadott a Külkereskedelmi Főiskolán 1992 és 1997 között, a JPTE (utóbb PTE) KTK-n 1995 és 2005 között, és a BME-n 1995től. Az ország több doktori iskolájában is tanított, többek között az ELTE Neveléstudományi Doktori Iskolájában 1993-tól 2005-ig. Magyarország mellett külföldön is oktatott, több ízben volt vendégelőadó a Brüsszeli Szabadegyetem Közgazdasági Karán és a Nice-i Egyetem Európai Intézetében.
 
Tagja volt számos társadalmi és tudományos szervezetnek. Sorai közt tudhatta például a KGST Magyar Közgazdasági Tárasaság, az MTA több bizottsága (a Jövőkutatási, a Nemzetközi Gazdasági és Fejlődéstani, a Rendszertudományi, a Külgazdasági és Nemzetközi), az OT Távlati Tervezési Bizottsága Közgazdasági Albizottsága. Vezetőségi tagja volt az MKT Külgazdasági Bizottságának, az MKT Nemzetközi Statisztikai Albizottságának. Vezetője volt az MTA TMB Közgazdaságtudományi Szakbizottságának. A Világgazdasági Tudományos Tanácsnak titkára volt. 
 
Munkájáért számos elismerésben, kitüntetésben részesült. 1973-ban megkapta a Munka Érdemrend ezüst fokozatát, 1983-ban a Fényes Elek-nívódíj I. fokozatát, 1991-ben és 2000-ben az MTA Akadémiai díját. Nívódíjjal jutalmazta továbbá a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, a Kossuth Könyvkiadó és az Aula Kiadó.
 
Sokrétű kutatói tevékenységében elsődlegesen a magyar gazdaság belső fejlődési és egyensúlyi viszonyainak összefüggéseit elemezte, különös tekintettel az évtizedek során dinamikusan fejlődő és az 1990-es évektől gyökeresen átalakult külgazdasági viszonyokra. Fő elemzési területén a nemzetgazdaság és a világgazdaság kapcsolatrendszerének közgazdasági törvényszerűségeit illetően nemzetközileg is elismert eredményeket ért el. Kormányzati irányító munkája során komplex módon foglalkozott a külgazdasági stratégia elméleti, módszertani és gyakorlati kérdéseivel. Tudományos munkásságában helyet kapott a nemzeti vagyon elemeinek értékelése is, valamint az emberi tényező szerepének bemutatása a gazdasági fejlődés egyes szakaszaiban. Számos módszertani kérdésben megszólalt, többek között a fejlettség, mérés, előrelátás stratégiai vonatkozásaiban. Az új vállalkozói réteg számára írt a piacgazdaság stratégiai megközelítéséről az 1992ben kiadott A menedzser közgazdasági szemlélete című könyvében. Pályája tudományos eredményeit és gazdaságstratégiai alapkérdéseit foglalta össze Külgazdasági stratégia című könyvében. Utolsó műveinek egyike a 2003-ban megjelent Magyar illeszkedés a nemzetközi gazdaságba, amelyben a jórészt már előkészített uniós csatlakozás esélyeit, kockázatait mérlegelte. 
 
Szakmai pályafutásának több mint öt évtizede alatt tizennyolc könyvet, huszonöt egyéb önálló kiadványt és mintegy kétszázhetven cikket, tanulmányt, könyvismertetést és interjút publikált. Rendszeres szerzője volt a Statisztikai Szemlének is. szerkesztőbizottsági tagja volt az Acta Oeconomicának és a Társadalmi Szemlének, illetve részt vett a Világgazdasági Tudományos Tanács kiadványsorozata, az Irányzatok a világgazdaságban szerkesztésében is.
 
Budapesten hunyt el 2005. július 5-én.

 

Forrás:

Portrék a magyar statisztika és népességtudomány történetéből. Budapest, 2014.

A szócikk elkészítésében Farády Simon Hunor működött közre Iskolai Közösségi Szolgálat keretében.