Az erdélyi Piskiben született 1910. augusztus 28-án. A román megszállás elől menekülve telepedett le szüleivel Szolnokon. 1923-tól 1927-ig a MÁV tanonciskolájában tanult, majd a MÁV-műhely géplakatosa lett. Közben gimnáziumba járt. 1935-ben végezte el a hatodik osztályt. A műegyetemre szeretett volna beiratkozni, hogy mérnök lehessen. Nappal dolgozott a műhelyben, este tanult, szombaton és vasárnap pedig Budapestre járt, a repülés tudományát elsajátítani. Emellett a zeneegyesület és a városi zenekar is pótolhatatlan tagjai között tartotta számon a három hangszeren játszó muzsikust.

1934 nyarán kezdte meg működését a Középmagyarországi Automobil és Motor Club Szolnoki Alosztálya, mely sportrepülő-szakosztályt is indított. 1935 nyarán, a Városháza garázsában építette meg Kubik János szolnoki asztalosmester — id. Rubik Ernő, a később világhírűvé vált repülőgép-tervező szakmai irányításával — az első motor nélküli sportgépet, az „Imrét”. Az ezüstre festett „légi madárat” július 20-án, kocsin szállították ki a szandai rétre. Az akkor már oktatói bizonyítvánnyal rendelkező Lovas István emelkedett fel vele több start-próba után, 100 m magasságot érve el, egy percig tartózkodva a levegőben.

1935. augusztus 24-én kezdhette el Lovas István az addig jelentkezett 50-60 pilótanövendék gyakorlati oktatását. Előbb azonban néhány gyakorlatot akart végezni az oktató repülés magassági határának megállapítása céljából. A kísérlet végrehajtásakor azonban kb. 20 méter magasságból a földre zuhant a gép, s félszárnyra esve összetört.

Lovas István életét nem tudták megmenteni az orvosok. A Szolnok-szandai repülősport első áldozatát augusztus 26-án temették több ezer gyászoló részvételével. Szolnoki - a város által adományozott - díszsírhelyén később egy repülőgép-domborműves emléket készíttettek tanítványai. 1992-től utca őrzi nevét, ahol 2005-ben emléktáblát is állítottak.

 

Lovas István repülőoktató kedvenc modelljével

 

 

Király Sándor: Ötven év a Tisza fölött. Szolnok, 1986.

Kósa Károly: A szolnoki vitorlázó repülősport hősi halottja: Lovas István. Szandaszőlős (2000. szeptember) p. 3.

Néhány órai szenvedés után meghalt a szolnoki repülés mártírja. Szolnoki Újság (1935. augusztus 27.)

Tiszai Lajos: Hatvan éve zuhant le Lovas István. Jászkun Krónika (1995.08.23.): 3.

Tiszai Lajos: Szolnokország. Szolnok, 2001.