Jászberényben született 1895-ben, és 1919-ben szentelték pappá. Detken, Arlón, Bodonyban, Kunszentmártonban, Miskolcon káplán, majd Rakamazon, Büdszentmihályon, Tibolddarócon plébános volt. Nádudvaron 1941-től volt plébános.

Pintér Pál 1946-ban kérte áthelyezését Nádudvarról Jászboldogházára.  Az 1946-ban önállóvá vált telepü- lésnek szüksége volt önálló plébániára és plébánosra. Pintér Pál szívesen jött a Jászságba, a szülőhelyéhez közeli településre. , innen érkezett Jászboldogházára, és ő alapította meg a plébániát. A lelkészi állást 1946. július 1-jén foglalta el. Plébánosi szolgálata mellett valamennyi iskolában oktatta a hittant, az alsóboldogházi egyházi iskolának pedig igazgatója volt. A háborús károk súlyosan érintették az iskolákat, első feladat az épületek helyreállítása volt. A tanyai gyermekek közül sokan nem jártak rendszeresen iskolába, dolgozniuk kellett a földeken, ezért meg kellett nyernie a szülők támogatását. 1947-ben 287 gyermek hitoktatását kérték a szülők. 1948-tól a politikai változások nyomán egyre nehezebbé vált a hitoktatás. Már ebben az évben elrendelték az alsóboldogházi egyházi iskola államosítását, de a szülők és a képviselőtestület ellenállása miatt csak 1950-ben került sor a végrehajtására. 1954-ben már csak 54 gyermek iratkozott hittanra, később pedig csak a templomban volt lehetséges a hitoktatás.

Pintér Pál a megváltozott körülmények között is lelkesen folytatta munkáját. Földosztáskor 15 hold földet kért, amit meg is kapott az újonnan alakult egyházközség ré- szére, emellett két házhelyet, egyiket a plébánia, másikat a kántorlakás céljára. Nevéhez fűződik a templom villamosítása 1951-ben. 1957-re felépült a plébánia épülete, akkor költözött be ő is korábbi lakhelyéről. 1957 -ben – felépülése után először – sor került a templombelső festésére. 

Ő alapította meg a helyi sakk szakkört. Köztiszteletben állt a faluban. Tekintélyének, határozott fellépésének köszönhető, hogy 1956-ban nem történt tragikus esemény a községben. A községi tanács tagjaként is tevékenykedett, igyekezett megtenni mindent a község fejlődéséért. 1959-ben esperesi címet kapott. Jászboldogházán 1960-ig volt plébános, innen Jászfényszarura távozott, és 1967-ben vonult nyugalomba. 1969. június 29-én tartotta aranymiséjét a jászberényi főtemplomban.

1977 -ben halt meg Jászberényben. A berényi Szent Imre temetőben nyugszik szülei sírjában.

Forrás:

Papp Izabella: Az önálló Jászboldogháza első plébánosa = Boldogházi Hírek (2016.12.): 43-45.