'''szolnoki, vitéz''', dr. várm. főlevéltáros * 1892. Szolnok. Szolnokon jelentős birtokokkal rendelkező gazdag családba született. Ősei még a XIX. század második felében az Árva megyei Námesztóból Jász-NagykunSzolnok megye területére költöztek, és jelentős földbirtokkal rendelkeztek. Édesapja Scheftsik István földbirtokos, Szolnok polgármestere volt, testvére Scheftsik István főszolgabírója a szolnoki járásnak 1920-tól 1944-ig.

A középiskola elvégzése után a bpesti műegyetem hallgatója volt, majd a gráci keresk. akadémiát végezte el. A háború alatt 21 hónapot töltött az orosz harctéren mint szakasz- és századparancsnok. 20 hónapig Krasznaja-Riecskán hadifogoly volt, de megszökött és hazatérve a francia fronton, Verdunnél küzdött. A hadiékítményes III. o. kat. érdemkereszt (a kardokkal), I. és II. o. ez. vit. érem, K. cs. k., seb. érem (1 sávval), II. o. német vaskereszt tulajd.Több soronkívüli előléptetésben részesült, majd bekerült a tényl. állományba.

Schfetsik György a grazi kereskedelmi akadémián szerzett oklevelet. Az I. világháború kitörésekor önként jelentkezett, csaknem két évig a fronton szolgált. Visszatérve Szolnokra a vörös terror nagyban befolyásolta további sorsát, talán ennek tudható be, hogy a fehérterror aktív részesévé vált. 1919-ben Törökszentmiklóson ellenforradalmi felkelést szervezett, majd Szolnokon a fehér gárdát. A Prónay-különítmény tagja lett, és Budapesten számos gyilkosságban, kínzásban vett részt. Szolnokon a különítmény 18 vöröst ölt meg, melyben tevőlegesen ő is részt vett.33 Román fogságba esett, onnan szabadulva  Román fogságba került, megszökött és Szegeden jelentkezett a Nemzeti kormánynál. 1919. aug. elején a nemz. hads. egy szakaszával bejutott Bpestre; a nemz. hads. bevonulása után a Prónay-zalji nyomozó alosztály parancsnoka, 1920 okt.-ben a honv. ministerium C osztályában dolgozik, 1921 jún.-tól a Vitézi Rend szolnoki széktartója, 1921. dec.-ben szolg. kiv. viszonyba ment, és a bpesti egyetemen jogi doktorátust szerzett. 1923-ban várm. jzővé választották, 1927-ben nyugalomba vonult. 1929-ben tb. főszolgabírónak nevezték ki. Megszervezte a megyei Frontharcos szövetséget és annak elnöke lett. 1932-ben a NEP szolnokmegyei titkára, majd megindítja a "Nemzeti Jövőnk" polit. lapot. 1933-ban várm. főlevéltárossá nevezték ki.

A Frontharcos szöv. orsz. alelnöke, számos hazafias-, sport- és társad. egy. tagja. Kiváló eredményeket ért el a vívó-, evező- és galamblövő sportban.

Szegedre ment, ahol csatlakozott Horthy Miklóshoz és az új haderőhöz. 1920-ban a Honvédelmi Minisztériumban teljesített szolgálatot. 1921–23 között befejezte félbe maradt jogi tanulmányait. A vitézi rend Jász-Nagykun-Szolnok megyei széktartója 1921-től. Szolnokon 1923-ban vármegyei levéltárosnak választották meg. 1932-ben a Nemzeti Egységpárt szolnoki titkára, 1933-tól megyei főlevéltáros. A Frontharcos Szövetség megyei elnöke 1934-ben. Élete nagy eredményének számított, hogy 1935-ben parlamenti mandátumot szerzett a NEP színeiben, a jászladányi választókerületben. Azonban a kisgazdapárti Lázár Imrével szemben csalással „győzött”. 1937. március 17-én a közigazgatási bíróság a választási eredményét megsemmisítette, és Lázár Imrét hirdette ki győztesnek. Gömbös Nemzeti Munkaközpontjában dolgozott 1943-ig. Utána ügyvédkedett, de Gömbös Gyula hívei is elfordultak tőle, sokan csak „szolnoki gyilkosnak” tartották.

Scheftsik György 1944-45 táján kivándorolt Argentínába, 1969-ben Buenos Airesben halt meg

Forrás:

Jász-Nagykun-Szolnok vármegye Trianon után. Budapest, 1930.

Kiss Erika: A jászsági alsójárást képviselték a parlamentben 1848-1944. In: Jászsági évkönyv, 2012.: 126-140.

Dr. Scheftsik György: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye multja és jelene. Pécs, 1935.