Szabó Sándor 1903. március 7-én született Szandán. Édesapját fiatalon elvesztette, édesanyja tanítatta.

Budapesten kezdte pályafutását újságíróként. A Mindnyájuk lapja, a Magyar Úri Asszonyok lapja, a Háztartás hasábjaink jelentek meg írásai.  1927 és 1932 között Szolnokon tevékenykedett. Fáklya, majd a Szolnok Vármegyei Élet című lap indításával prálkozott, majd Móricz Zsigmond tanácsára 1931. júniusában útjára indította röpiratként a Reklám (Irodalmi) Kurírt. Azonban Kassákkal és Lengyel Lajossal való kapcsolata miatt állandó rendőri zaklatásoknak volt kitéve, így a folyóirat 1932 decemberében megszűnt.

Budapesten műteremlakást bérelt és szobrászkodott. Fém és márvány kisplasztikái száma meghaladja a százat. 1937 és 1974 között hazai és külföldi múzeumokban is kiállították műveit. 1959-ben Párizsban nyílt önálló tárlata. Harminc szobra és kútfigurája áll parkokban és köztereken.

1973-ban megkapta a Munka Érdemrend arany fokozatát, 1974-ben pedig Munkácsy-díjban részesült.

1978-ban hunyt el. 

Forrás:

Szandai Sándor: Röpdöső fenyőforgácsok. Új Írás (1977/1):  119-128.

Szurmay Ernő: A holt anyag és az élő szó szobrásza. Jászkun Krónika (1997.06.11.): 5.

Tiszai Lajos: Dűlőutakról indult a halhatatlanságba. Jászkun Krónika (1998.09.15.): 3.