(boczonádi, illetve miskei és monostori)
Vármegyénk eme törzsökös birtokos családját okleveles adatok hiányában nem azonosithatjuk ugyan a Nagy Iván (XI. 138.) emlitette azon Thassy családdal, melynek Kálmán nevű tagja 1472-ben hatalmaskodás miatt Báthory István országbiró elé volt idézve, annyit azonban mégis tudunk, hogy az alább emlitett armális elnyerése előtt is nemesnek kellett lennie, mert 1572-ben Pál egri lakos már mint ilyen szerepelt.
(Hevesm. tört. II. 354.)
A czimeres nemeslevelet a parasztsorból történt kiemelésre való hivatkozással II. Mátyástól 1618. évi márcz. 16-án Thassy György, neje Dékány Borbála, fivérei Mihály (n. Maka Zsófia) és Benedek, továbbá unokatestvérei András (neje Jászberényi Zsófia) és György (n. Vámossy Katalin), fia Mihály, apósa Dékány János (n. Iványi Anna) s ennek leánya D. Zsuzsi nyerték s Füleken tartott közgyülésén vármegyénk hirdette ki.
Az oklevélben a társszerző György neve mellett a boczonádi előnév olvasható.
(1618. év 1. sz.)
A főszerző György 1619-ben Heberdánszky Kristóf magvaszakadtával Monostorra, fivérei Mihály és Benedek pedig 1625. nov. 6-án Miskey Lázár magvaszakadtával Miskére nádori donatiót nyertek.
A monostori birtokot Keczer András, a jászkúnok birája, erőhatalommal elfoglalta ugyan, de a nádor 1633-ban Benedeknek itélte vissza.
Eme két birtoktól vette a család jelenleg is használt előnevét.
(1811. év pp. 3319. sz.)
Mindkét adományozásra I. Lipót 1698. márcz. 14-én Mihály és Maka Zsófia fia György fia György gyermekeinek Rozáliának - Rácz Istvánnénak - Istvánnak, Andrásnak és Annának - Pethő Andrásnénak - királyi megerősitést (jus regium) adott s ennek alapján a jászói konvent május 10-12-én ellenmondás nélkül birtokba vezette őket.
(O. L. Lib. don. XV. 242.)

A család élőnemzedéke, mint az orsz. és a várm. levéltár, úgy a gyöngyösi, monostori anyakönyvek adatai alapján készült táblázatból láthatjuk, Mihálytól és Maka Zsófiától származik le.
A többiekről, kik a nemeslevélben megnevezve vannak, nem tudhatjuk, voltak-e utódaik.
(O. L. Befejezetlen táblai perek Th. György és társainak Th. Benedeknek és József ellen.) Az 1724. évi investigatió idején Gyöngyösön éltek Farkas, Ferencz, László és Mihály, továbbá Farkas fia Farkas, László fiai László és István. Ferencz 1733. előtt Vasmegyébe költözött át, ott alapitott családot s 1744-ben már vármegyei főügyész volt.
(1733. év 6. sz. 346. jkl.)
1765-ben Györgynek szépunokái György és nővére Katalin (Csima Lászlóné), továbbá István és Antal testvérek, valamint leányának Annának - Pethő Andrásnénak - utódai a miskei javakat illetőleg egyezségre lépnek (1765. év pp. 802. sz.); utóbb emlitett Györgynek és meszlényi Marton Évának (+ 1808. előtt) gyermekei pedig, nevezetesen Viktória - Okolicsányi Jánosné, - Éva - Thassy Benedekné, - Amália - Tahy Gáspárné, - Nepomuczena - bohutai Horváth Bertalanné - 1825-ben osztoznak a szülőiktől s Francziska nővérüktől öröklött birtokaikon.
(1795. év pp. 2470. Q. sz. 1825. év pp. 19., 51., 52. sz.)
Az 1809. évi insurrectionalis összeirásban Monostoron találjuk a következőket: Benedek 41 éves, Ignácz 41 éves, Mihály 52 éves, ennek fiai Mihály 22 éves, Gábor 19 éves.
Nem tudtuk a családfába beilleszteni László (talán azonos az 1724-ben szerepelt ifj. Lászlóval) és Molnár Anna gyermekeit: Gáspárt (1749.), Erzsébetet (1751.), Lászlót (1754.), Ferenczet (1756.), Jánost és Istvánt (1758.); továbbá Jánosnak János, Borbála, Ferencz, Teréz, Mária és Anna nevű gyermekeit; végre a családnak a dunántúli megyékben - Vas, Zala, Somogy, Baranya - elterjedt ágazatát.
(Balogh. Gy. Vasvárm. nem. cs. 148.)
A család czímere:
Kékben fiókáit tápláló pelikán; sisakdisz: jobb lábával 3 fehér, liliomot tartó pelikán; takarók: arany-kék, ezüst-vörös. Az armalis eredetije Pusztamonostoron van a családnál, másolata pedig a m. kir. orsz. levéltárban található.
(Ügyv. ir. 46 : 61.)
A nemesthassi Thassy és Thassy másk. Dékány néven ismert családokról, bár talán szintén az itt leirt család törzséből erednek, külön emlékezünk meg.

Forrás:

Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Eger, 1906.