Várkonyi László 1906-ban született Tiszavárkonyban, ahol szegény sorban élő szülei Ungár Gyula és Sasvári Gizella kocsmát , valamint szatócsboltot vezettek. Apját korán elvesztette, édesanyja egyedül nevelte tovább négy gyermekét. A polgári iskola elvégzése után a 14 éves fiú nagynénje férje, Merkado Gyula kecskeméti műtermébe került, hogy inasként kitanulja a fényképész mesterséget.

A tiszavárkonyi iskola. A középső sor jobb szélén ül Várkonyi László

Az 1923-ban, a segédlevél megszerzése után, Budapestre ment. Másodasszisztens és retusőr lett egy belvárosi szalonban, majd 1924 tavaszán Papp Rezső műtermében kapott munkát. Innen  a Strelisky családhoz szegődött. Schweiger Zsigmond Andrássy úti műtermében kapta meg élet első fényképészeti állását 1924 őszén. 1926-ban Vajda M. Pál alkalmazásában asszisztensi és riporteri munkát kapott. Innen kilépve Bécsbe ment, ahol az Iparművészeti Főiskolán tanult. Közben az Universal Film standfotósa lett. Egy rövid időre visszatért Budapestre, innen a bécsi Weitzmann stúdióba került. 1929 és 1935 között Angelo Funk Pál fotószalonjában dolgozott legtovább a Váci utcában.

1931. május 17-én vette el Róna Máriát. 1934-ben megváltoztatta nevét, Ungárról szülőfalujára utalva Várkonyira. Feleségével együtt az izraelita vallásról átttértek a római katolikusra. 1938-ban elváltak. Közös gyermekük, János hétéves korában került édesapájához. Várkonyi 1942 februárjában újra nősült. Felesége Grosz Margit lett.1942-ben születt Éva lányuk, majd 1946-ban Mária.

Várkonyi László

Várkonyi Studió néven 1935-ben nyitotta meg önálló műtermét Budapesten. Az általa készített fényképekre hátoldalán a műtermének emblémáján egy várbástya szerepelt. Elegánsan berendezett stúdióját előszeretettel látogatta a művészeti és a politikai elit egyaránt. Horthy Miklós, a kormányzó és családja is többször áltt Várkonyi kamerája elé. A második világháborúban munkaszolgálatra hurcolták. 1944 októberében  megszökött.  János fiát  Pesthidegkúton, a Slachta Margit alapította szociális otthonba helyezte el, mint erdélyi menekültet. A család többi tagjával pedig álnéven bérelt lakásban vészelte át a vészkorszakot, ahová másokat is befogadott. Magához vett egy holokauszt túlélő árva kislányt, Annát.

Hazatértekor kifosztott műterem várta. Szaktudására az új politikai elit is igényt tartott, és 1945 után kamerája elé állt a kommunista párt vezérkara. 1949-ben azonban államosította a Várkonyi Studiót a Magyar Fotó Állami Vállalat. Az alkalmazottnak visszaminősített mester 1954-ben elbocsátották. Később 1955 tavaszán kárpótolta az élet, és a Magyar Állami Operaház műteremvezetője és az 1956-ban alakuló Magyar Fotóművészek Szövetségének egyik alapító tagja lett.

1956 végén családjával együtt elhagyta Magyarországot. Fia, János, akit akkor vettek fel a szegedi egyetemre maradt itthon. Várkonyi László Kanadában telepedett le. Montreálban újra megnyitotta műtermét, amelyet egészen 1975. december 14-én bekövetkezett haláláig vezetett.

Bár negatívjainak nagy része megsemmisült, a Magyar Távirati Iroda archívuma megőrizte fényképeinek fontos részét. A Magyar Fotográfiai Múzeum is őrzi fotóit.

Forrás:

Várkonyi László : Tiszavárkonytól Montreálig. Budapest, 2010.