Az obeliszket 1970-ben a felszabadulás 25. évfordulójára emelte a település. A Művelődési Ház előtti parkban áll a katonai emlékmű cirill betűs felirattal. A magyar nyelvű feliratot 1992-ben távolította el az önkormányzat és a tájházban helyezte el.

Forrás:

A téglalapra állított természetes kőből készült obeliszket 1992. szeptember 1-jén avatták fel. Az emlékmű előtt a járdaszint magasságában két oldal márványba vésve olvasható a helyi áldozatok névsora.

Az emlékművön Illyés Gyula 1945-ben született Szétlőtt temető című versének utolsó sorai olvashatók: "Halottak napja. Kezemben a mécs. És nincs hová helyeznem. Konok jövendő, lobogj föl szivemben, sisteregj, eső-vert emlékezés."

A 2. világháborús harcok során a szovjet csapatok 1944. november 15-én foglalták el a községet. Háborús károk nem keletkeztek a faluban, de a hajtai tanyasi iskola szinte teljesen elpusztult. Jászfelsőszentgyörgy háborús hősei emlékének a rendszerváltás után állított emléket római katolikus templom előtti parkban 2000. november 1-jén.

Veres Sándor szobrászművész alkotását 1989. szeptember 23-án leplezték le. A lépcsőzetes talapzatra helyezett emlékfalba vésték a jászdózsai háborús áldozatok nevét. A névsor alatt öt dombomű, mely egy-egy fejfán álló sisakot ábrázol. A fal jobboldalán Szűz Mária egész alakos szobra látható.

A háborús események Jászboldogházát is érintették. Polgári áldozatok vesztették életüket aknarobbanások és belövések során. A katonák beszállásolása miatt súlyos károk keletkeztek a középületekben is. A jászboldogházi lakosok adományaiból készített emlékművet 1990. augusztus 5-én - a helyi templombúcsú napján - leplezték le a templomkertben. A kőfalba épített dombormű Sebők Imre szobrászművész alkotása. A dombormű két oldalán álló márványtáblákon olvasható a 47 helyi áldozat neve.

A Lehel vezér téren 1956 őszén ledöntött emlékmű közelében 1957. április 4-én új emlékművet avattak. Az út kiszélesítése miatt kicsit arébb az eredeti obeliszk helyétől.
Orosz és magyar nyelvű felirata: "Örök dicsőség / a dolgozó nép / szabadságért / függetlenségért / való harcokban elesett / szovjet katonáknak / tiszthelyetteseknek és tiszteknek / 1944-1956"
1990 végén az emlékmű márványtábláit leszerelték és a Jász Múzeumba szállították. A városgondokság az obelszket elbontatta a főtérről.

1944. november 15-én űzte ki a városból a németeket a II. ukrán hadsereg. Ennek emlékére a város 1945. augusztus 20-án leplezte le a hatalmas, ágyúgolyó alakú, széles talpazaton álló műkő obeliszket. Beleznay Ferenc műszaki tiszt tervei alapján készült el Csák József és Szabó László helybeli kőfaragók alkotása. 1956. október 27-én a jászberényiek ledöntötték az oszlopot. Az emlékmű kétnyelvű felirata volt az ágyúgolyó két-oldalán: A II.

A Lehel vezér téren 1970. április 3-án avatták fel Marton László szobrász és Marton István építész háromalakos fehér kőből faragott alkotását, amely a romokból kinövő életet szimbolizálta.

Jászberény-Négyszálláson 2005. május 1-jén állítottak emléket az e helyen elesett ismeretlen katonák emlékére.

Jászberény-Négyszálláson a temetőben nyugszik az 1944 novemberi harcokban odaveszett helybeli házaspár.

Az 1944. novemberi harcok során elesett szovjet katonákat ideiglenesen a huszárszobor két oldalán lévő parkban temették el. Sírjaikat piros fejfák jelölték.