Kengyel határában található a Baghy-majori-halom (Szélmalom-domb). A halmot értékes löszgyep fedi. A halom tetején magassági jegy található. A népi emlékezet szerint Bagi Gyula után kapta a nevét, aki egy szegény juhász volt, azonban a kutyája a halomból értékes kincset kapart elő, így a juhász egyszeriben meggazdagodott.

Karcagon az első szélmalom valószínűleg az 1800-ban épült fel, a Méri-féle szélmalom a Cigányvárosban.. Várostörténeti kutatások alapján 11 szélmalom helyét sikerült beazonosítani. Mára ezek közül csak egy maradt fenn. A lebontott szélmalmok közül kiemelkedett a Várdai féle, amelyet 1864-ban emeltek. Ez volt az egyetlen szélmalom a városban, amely vályogból épült. 1940-ben bontották le. A szélmalmok, melyek a lóerővel működő, korszerűtlen szárazmalmokat voltak hivatatottak leváltani, egy újabb technológia a gőzgép szorította ki. Így a 20.

A Nagykunságról a Debrecenbe vezető posta út keresztezte a Zádor-eret. Az átkelést egy fahíd biztosított, amit állandóan javítani kellett a nagy forgalom és a gyakori áradások miatt. A Jászkun Kerületek megbízásából, Bedekovich Lőrinc mérnök tervei alapján Magorányi József egri kőműves mester építette meg 1806 és 1809. között a Karcag külterületén a ma is látható klasszicista kőhidat. A kb. 80 méter hosszú, kilenc nyílású, kőalapzatú, téglaboltozatos híd sokáig állta az árvizek dühét. 

A Kossuth téren álló református templom helyén a 17. században egy fallal megerősített templom és torony állt   1743-ban  a „kerítést” és a templomot lebontották, a toronyhoz építette az új templomot Csermák Vencel debreceni kőműves. Az építkezés 1755-ben fejeződött be. Az új templom azonban nem állta az idők próbáját, ezért az addig délre néző épület helyére 1793-95-ben Rabl Károly, a kerületi építész tervei alapján új, homlokzatával észak felé néző templomot emeltek.

A régi városháza köveinek felhasználásával az új városháza udvarán építették 1842-ben a Táncsics Mihály utcai klasszicista épületet. A műemlék épület két végének megtoldásával nyerte el U alakját. Eredetileg istállónak építették, erre utal a régi épületrész termeinek vaskos dór oszlopos csehboltozatai. 1870-től raktár, majd adóhivatal működött az épületben, amely 1931 óta a Jász Múzeum gyűjteményeinek ad otthont. A múzeumépület nagyszabású renoválása, az alapítás 100. évfordulójára történt meg, 1974-ben.

A Köztársaság téren álló műemlék kápolna eredetileg máshol épült fel 1719-ben. A Szent Sebestyén, Szent Rókus és Szent Rozália kápolnát fogadalomból emelték a pestis pusztítása után közvetlenül a plébániatemplom kerítésénel a déli kapu mellett állt a tér felé néző homlokzatokkal. Az elavult kápolna lebontásáról 1839-ben döntöttek. Először a egy korábbi, 1695-ben épült és 1786-an elbontott, Szent Lőrinc kápolna helyére akarták felépíteni a mai Bundás kút környékén, azonban ezt Vágó Ignác kerületi kapitány városrendezési okok miatt megtiltotta.

A Jászberényi Városi Bíróság Lehel vezér téren álló épülete egykor a Jászkun Kerület székháza volt 1876-ig. Az épületet Anton Erhard Martinelli császári építőmester tervezte a Pesti Invalidus Ház megbízásából. A földszintes barokk székház 1735 és 1741. között épült. A U-alakú épület alagsorában kaptak helyet a börtöncellák és egyéb kiszolgáló helységek. A homlokzatot kezdetben csak kőkeretelt ablakok és középen a kőkeretes főbejárat díszítette. 1763-ban épült meg az udvari részen az új börtönépület, magas kőkerítéssel.

Fegyvernek-Szapárfalu egyik legrégibb műemléke a 4. számú főút mellett álló Nepomuki Szent János-szobor, amelyet 1775-ben állítottak a "vízenjárók" védőszentjének tiszteletére. A szobortalapzat barokkos tagolású és díszítésű, háromszög alaprajzú, melyen dús redőzetű ruhában Mária látható a kisded Jézussal. A szoborcsoport feletti építmény szintén háromszög alaprajzú. A téglafal teteje zsindelyfedésű sátortető. A csehsüveg boltozatot kosáríves hevederek hordozzák.

Az egykori ferences templom és kolostor mellett épült fel a ferences gimnázium. Középfokú oktatási intézmény feállítása az 1800-as évek elején kezdett realizálódni a városban. Már korábban tervezték a létrehozását adományokból, de a gimnáziumi alap az általános szegénységre való tekintettel vonakodott az újabb tehervállalástól. Csak 1831-ben a kincstári sóhivatal tisztjei, a környék birtokosai és gazdatisztjei kérésére az uralkodó, I. Ferenc király adott engedélyt az I. grammatikai osztály megnyitására és egy hatosztályos gimnázium fejlesztésére.

A ferences templommal összeépült kolostor 1723 és 1751. között épült barokk stílusban. A kolosttor keleti szárnya a Bezdeczki Ignác sótiszt által építtetett kápolnához csatlakozott, majd a Tiszára néző déli frontja épült meg egyetemes, tagozat nélküli homlokzatokkal. Így három oldalról körülvéve a négyszögletes udvart. Főhomlokzatán nyolc ablakkal, kő kapukerettel. Belsejében folyósoi, szobái keresztboltozatosak, eredetileg kéttáblás ajtókkal.