A kunmadarasi községháza előtti téren 1923. november 4-én állították fel Székely Károly szobrászművész alkotását, amely az 1. világháborúban elesett helyi hősök emléke előtt tiszteleg. A műkőből kéászült szobor egy rohamsisakos bakát ábrázol, amelynek magassága 1,8 méter. Az alapzat 1,4 méter magas, elől 1,4 méter széles, oldalt 1,6 méter. A talapzat oldalába vésve olvasható a Nagy Háborúban elesett  277 helyi katona neve. A talapzat elején pedig a Szózat-ból származó idézet olvasható: "Az nem lehet hgy annyi szív / hiába onta vért"

Egy 1923-ban létesített pénzalapból 1940 tavaszán állították fel Tápai Antal szobrászművész "Vész idők véres kardot hordozó lovasa" című szobrát. A bronz lovasszobor a városháza melletti parkban kapott helyett. A talapzat közepén fülkeszerű kiképzésben kapott helyett az a három márványtábla, amelyen a kisújszállási hősi halottak neve olvasható. A névsort Papi Lajos helyi szobrászművész készítette.

1926. május 24-én leplezték le Martinelli Jenő (1886-1954) szobrászművész alkotását, amelyet József főherceg avatott fel.

1930. június 29-én avatták fel a jászkiséri hősi emlékművet, amelynek leleplezésénél Hothy Miklós kormányzó és felesége is jelen voltak. A bronzszobor Telcs Ede (1872-1948) szobrászművész, a hartaszti kő lábazat pedig Andreotti Géza kőfagaró alkotása. A talapzatot  Kotál Henrik (1874-19?) építész tervezte. A kompozíció Hungáriát ábrázolja, amint egyy elesett katonát emel fel, a másik kezében pedig egy babérkoszorút tart. A talapzat hátsó oldalán található márványtáblán a helyi hősök neve áll.

1924. november 2-án avatták fel Pongrácz Szigfrid (1872-1929) szobrászművész szobrát Jászárokszálláson. A műkőből készült szobor imádkozó, rohamsisakos katonát ábrázol. Jászágó elesetteinek neve is olvasható az emléktáblán, mivel a Nagy Háború idején Jászárokszállás tanyavilágához tartozott.